Bob Dylan: Like a rolling stone
2010. szeptember 21. írta: Bayer Antal

Bob Dylan: Like a rolling stone

A Rolling Stone magazin 500-as listája szerint „minden idők legjobb (rock)dalának” tekintett Like a Rolling Stone címének és szövegének semmi köze a laphoz, mint ahogy a Rolling Stones zenekarhoz sem. Vagy ezt már mindenki tudta? Hátha azért a folytatásban tudok még újat vagy kevésbé ismertet mondani.

Tudjuk le gyorsan a kötelezőt: az 1962-ben alapított angol bandának, az 1965-ben keletkezett Bob Dylan-dalnak és az 1967-ben beindított kéthetilapnak egyaránt Muddy Waters legendás blues-énekes 1948-ban kiadott Rollin’ Stone című száma adta az ihletet – ahhoz pedig az „a rolling stone gathers no moss”, vagyis ’guruló kövön nem nő moha’, latin eredetű angol közmondás. A kifejezés már Muddy Waters nyomán a gyökerét vesztett kóborló, csavargó szinonimája lett, erre csak ráerősítettek az őt követők.

A Dylan-szám valami egészen bravúros módon éri el, hogy magáénak érzezze mindenki, akit valamilyen csalódás ért, aki későn vette észre, hogy rossz útra tévedt, akinek visszaéltek a fiatalságával, tapasztalatlanságával, jóindulatával. Keserű kiábrándultságot kiált a világba, és nincs az a koncert, ahol ne skandálná az énekessel kórusban a refrént a közönség.

Van ugyanakkor a dalnak egy konkrét, és viszonylag közismert alapja is. Ám ellentétben más szerzőkkel, akikből némi unszolás után csak ki lehet szedni, hogy miről is szólnak a dalaik, Bob Dylannek sajátos szokása, hogy soha semmilyen kérdésre nem válaszol egyenesen, és a mai napig nem ismerte be, hogy a Like a Rolling Stone főszereplői valóban Edie Sedgwick, Andy Warhol és ő maga.

Warholt és Dylant nyilván nem kell bemutatni (vagy ha mégis, lásd Wikipédia), Edie Sedgwick (1943-1971) neve ellenben nem sokat mondhat a magyar olvasónak. Az egyik legelőkelőbb, dúsgazdag bostoni családból származó Sedgwicket és testvéreit a világtól elzárva, felsőbbrendűségüket hangsúlyozva neveltette keménykezű és öntörvényű apjuk, aki nem kevés traumát okozott gyerekeinek: Edie egyik bátyja fiatalon öngyilkos lett, a másik, akit pszichiátriai kezelésben részesítettek, motorbalesetben halt meg, nővére pedig az első adandó alkalommal lelépett a szülői házból. Bár 13 éves korától Edie már (gazdagnak való) iskolákba járhatott, őt sem kerülték el a mentális problémák és anorexiás is lett. 19 évesen már kórházi ápolásra szorult, és hamar megismerkedett a kábítószerekkel is. Nem sokkal ezt követően átköltözött New Yorkba.

1964 novemberében közös ismerősök révén találkozott először Bob Dylannel és akkori legjobb barátjával, Bob Neuwirth-tel, majd 1965 márciusában egy házibuliban Andy Warhollal, aki kiváló alanyt látott benne a The Factory „sztárgyár” számára, és azonnal eldöntötte, hogy filmsorozatot forgat vele Poor Little Rich Girl címen. Warhol leendő 15 perces szupersztárjai a Factory-ban rendszeresen találkozhattak olyan hírességekkel, mint Jim Morrison, Mick Jagger, Brian Jones, Truman Capote vagy éppen William Burroughs.

Edie és Warhol

Warhol erősen érdeklődött az üstökösként feltűnt Bob Dylan iránt is, lenyűgözte a dalénekes egyénisége és vonzereje. Dylan ellenben egyáltalán nem kedvelte Warholt. Két egészen más világban éltek. Dylan megérezhette, hogy Warhol számára nem az a fontos, amit csinál, őt is, az alakuló rockzenét is nyersanyagként használná fel saját művészi filozófiájának a kifejezésére (később meg is tette, Lou Reeddel, Nicóval és a Velvet Undergrounddal).

Igen valószínű, hogy Edie beleszeretett Dylanbe, ám az akkor már együtt élt Sara Lownds-zal és annak a három és fél éves gyerekével – miközben még tartott a viszonya Joan Baezzel is, aki el is kísérte a tavaszi angliai turnéjára. Amikor májusban visszatértek New Yorkba, kiborult a bili: Baez ekkor értesült Dylan és Sara kapcsolatáról, és szakított vele. Nyilván belejátszott az is, hogy Angliában Dylan egyszer sem hívta fel Baezt a színpadra, vagyis nem viszonozta azt a szívességet, amit annak idején neki tett az akkor még ismertebb énekesnő.

Like a Rolling StoneDylant ekkor a magánéleténél is sokkal inkább foglalkoztatta a saját elképzelései és a közönség elvárása közötti szakadék. Dühödten nekiveselkedett az írásnak, és egy eredeti tíz oldalas szövegfolyamot „hányt ki” magából. Egy interjúban azt mondta, hogy ezzel adta ki magából a mérget és a bosszúvágyat. A tíz oldalnyi anyag alapos meghúzása után maradt meg a Like a Rolling Stone szövege.

Most akkor jól fel van adva a lecke: általános leszámolás az értetlenekkel, vagy személyes beszólás?

A leghihetőbb választ Bob Neuwirth adta meg egy interjúban, amikor azt mondta, hogy Dylan sosem írt konkrét emberekről és esetekről, dalaiban több mindent gyúrt össze. Biztos így is van – már csak azért is, mert a dalból kirajzolódó történet egyes részletei sehogy sem egyeztethetők össze a valósággal, és ha némelyik félmondat Edie későbbi sorsának az ismeretében zavaróan ül is, a prófécia nem teljesült be. Ugyanakkor az Edie-Andy-Bobby ihletnek kétségtelen nyomai vannak a szövegben.

És most lássuk is magát a dalszöveget:

Once upon a time you dressed so fine
You threw the bums a dime in your prime, didn't you?
People'd call, say, "Beware doll, you're bound to fall"
You thought they were all kiddin' you
You used to laugh about
Everybody that was hangin' out
Now you don't talk so loud
Now you don't seem so proud
About having to be scrounging for your next meal

A megszólított személy nőnemű („doll”), szép ruhákat viselt és korábban alamizsnát vetett oda a koldusoknak. Ez a leírás egyértelműen érvényes Edie-re – bár persze nem csak rá.

Nem hitt azoknak, akik azt mondták, ő is rosszul járhat, pedig most már neki is könyörögnie kell, hogy enni kapjon. Ez már Edie-re vonatkoztatva a jóslás kategóriájába tartozik, hiszen a dal keletkezésekor anyagi gondjai nem voltak, és éppen, hogy kezdett ismertté válni, mint modell és színésznő. Nyomorognia, ételt kéregetnie pedig sosem kellett, még jóval később sem.

How does it feel
How does it feel
To be on your own
With no direction home
Like a complete unknown
Like a rolling stone?

Warhol legismertebb mondása ama bizonyos 15 perces hírnévről szól. Érdekes és különc figurákat fedezett fel, akiket „szupersztároknak” nevezett el, és velük bizonyíttatta be, hogy egy teljes ismeretlenből is lehet világhírű – majd újra teljesen ismeretlen. Edie valóban az egyike volt a szupersztároknak, de ekkor még felfelé ívelt a pályája – ám ez a jóslata Dylannek, ha annak tekintjük, tényleg bevált, hiszen Edie-re igen kevesen emlékeznek.

You've gone to the finest school all right, Miss Lonely
But you know you only used to get juiced in it
And nobody has ever taught you how to live on the street
And now you find out you're gonna have to get used to it
You said you'd never compromise
With the mystery tramp, but now you realize
He's not selling any alibis
As you stare into the vacuum of his eyes
And ask him do you want to make a deal?

Ennek a versszaknak az első fele is ül Edie-re, akit valóban jó iskolákba járattak, és sokáig megkíméltek az önállóság felfedezésétől. A „titokzatos csavargó” magára Dylanre utal, aki szerette ezt a szerepet játszani. Hogy „nem árul alibit” leginkább úgy értelmezhető, hogy ő nem beszél félre, az igazat mondja. Az utolsó sor egyik olvasata szerint a narrátor prostitúcióval vádolja a lányt, ami Edie-re legfeljebb átvitt értelemben lehet alkalmazható. Minden forrás egyetért abban, hogy Edie és Dylan között nem alakult ki szexuális viszony, és az (egyoldalú) vonzalom is csak később, 1965 második felében.

You never turned around to see the frowns on the jugglers and the clowns
When they all came down and did tricks for you
You never understood that it ain't no good
You shouldn't let other people get your kicks for you
You used to ride on the chrome horse with your diplomat
Who carried on his shoulder a Siamese cat
Ain't it hard when you discover that
He really wasn't where it's at
After he took from you everything he could steal

Többen állítják, hogy Dylan valóban „diplomataként” utalt társaságban Warholra, aki gyakran járt limuzinon („krómozott lovon”), és ha igazi sziámi macska nem is ült a vállán, az excentrikus öltözködés nagyon is jellemző volt rá és környezetére. Különböző felfogásaik miatt Dylan valóban gondolhatta, Warhol szemében ő is csak egy trükköket bemutató zsonglőr vagy bohóc. Kemény vád Warhol ellen, hogy csak kihasználja a felfedezettjeit. Bár nyilván más konkrét és többekre is jellemző viselkedésformákat állít itt pellengérre Dylan, eléggé biztosnak tűnik, hogy Warhol legalábbis az egyik ihletője ennek a versszaknak.

Princess on the steeple and all the pretty people
They're drinkin', thinkin' that they got it made
Exchanging all kinds of precious gifts and things
But you'd better lift your diamond ring, you'd better pawn it babe
You used to be so amused
At Napoleon in rags and the language that he used
Go to him now, he calls you, you can't refuse
When you got nothing, you got nothing to lose
You're invisible now, you got no secrets to conceal

Raggedy Ann and AndyA toronyban trónoló hercegnő képe duplán érvényes Edie-re előkelő származása és gyors felkapottsága miatt. A legkonkrétabb jele annak, hogy Dylan valóban Warholról beszél (vagy legalábbis ő szolgált mintának a figurához), a „rongyokba öltözött Napóleon”. Sajátos, meghökkentő öltözködése miatt ugyanis Warholt sokan gúnyolták Raggedy Andy-nek, vagyis ’Rongyos Bandinak’ (Raggedy Ann és Raggedy Andy egy jól ismert gyerekkönyv-sorozat szereplői voltak.)

Dylan számára a Like a Rolling Stone vízválasztónak bizonyult. Míg előtte már-már azon gondolkodott, hogy örökre eldobja a gitárját, ez a dal – és a fogadtatása – a helyére tette a gondolatait és végleges sínre tette a pályáját. 1965 végén feleségül vette Sarát, aki 1966 januárjában életet adott első közös gyereküknek – de ezt igyekeztek titokban tartani, és februárig, amikor egy újságírónő „leleplezte” őket, csak néhányan tudtak róla. Edie időközben elhidegült Warholtól, és átköltözött a Chelsea Hotelbe, ahol Dylanék is laktak – de a házasságról ő is csak késve értesült, méghozzá sajátos módon Warholtól. Addig ő abban a hitben ringatta magát, hogy Dylannel együtt fog szerepelni egy filmben, és össze is jöhet vele. Feltehetően részben bosszúból vetette magát Neuwirth karjaiba, akivel közel két éven át maradt együtt.

Edie és Neuwirth

1967-ben Bob Neuwirth szakított a teljesen kiszámíthatatlan és folyamatosan drogozó Edie-vel, akinek ezt követően sem jött egyenesbe az élete. Az egészsége egyre romlott, és bár kapott kisebb filmszerepeket és férjhez ment (ebben az időszakban pár hónapra le is szokott minden szerről), 1971-ben, alig 28 évesen meghalt, feltehetően barbiturát-mérgezésben. A 2006-ban Edie életéről és haláláról készült Factory Girl című film névtelen énekese Dylan és Neuwirth amalgámja. Dylan ügyvédei perrel is fenyegették a rendezőt, aki azt sugallta, hogy miatta lett a lány a kábítószerek rabja.

Warhol 59 évesen, 1987-ben halt meg egy epehólyag-műtét után bekövetkező szívritmus-zavarban. Az idén 71 éves Bob Neuwirth Dylan árnyékából kilépve maga is énekes lett, 1970-ben Michael McClure-ral közösen ő írta Janis Joplin egyik leghíresebb számát, a Mercedes Benz-t. Öt saját nagylemeze jelent meg, 1975 óta nem tart fent szakmai kapcsolatot Dylannel, akit a mai napig barátjának tekint, és nem szívesen beszél „azokról az időkről”. Dylan jövőre lesz 70, a Like a Rolling Stone pedig mindenkit túl fog élni, és egy idő után mindig el fogja felejteni a dalt (részben) ihlető sajátos háromszöget.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Veder1 2010.10.16. 21:12:35

Érdekes cikk.

Nekem ez a két sor tűnt fel:

"Now you don't talk so loud
Now you don't seem so proud"

A Guns N' Roses Estranged című számában van hasonló két sor:

"And you don't talk so loud
An you don't walk so proud"

http://www.lyrics007.com/Guns%20N'%20Roses%20Lyrics/Estranged%20Lyrics.html

Gondolom utalás lehet a Dylan számra, de lehet, hogy csak véletlen.

bölcsésztanár 2010.10.16. 22:31:01

Jé, pont most tanítottam a közmondást (A rolling stone gathers no moss)az egyik csoportomban, de csak az együttes neve ugrott be. Hogy mennyi mindennek kellett volna még...