The Eagles: Hotel California
2010. szeptember 18. írta: Bayer Antal

The Eagles: Hotel California

Kevés dalt ruháztak fel olyan sok feltételezett mondanivalóval, mint az Eagles 1976-ban keletkezett legnagyobb slágerét, a Hotel California-t. Láttak már benne bolondok házát, temetőt, kuplerájt, de még sátánista templomot is. Egyesek szerelmi történetet olvasnak ki belőle, mások egy rockénekes feleségének az öngyilkosságára utaló félsorokat. Maguk a szerzők azt állítják, a kaliforniai zenésztársadalom hedonista és önpusztító életmódjának az allegóriáját fogalmazták meg benne. Bár a dalszöveg írói, Don Henley és Glenn Frey szavaiban nincs okunk kételkedni, egy kis elemzést megér ez a klasszikus.

Sose feledjük, hogy minden formai hasonlóság ellenére egy rockzenei szám szövege nem költemény (és fordítva se működik a dolog), így nagyon is sok múlik azon, hogy milyen a zene dallama és tempója, hogyan illik az (eredeti, többnyire a szövegért felelős) énekes hangjához. Nem kevésbé fontos az sem, hogy a szövegírók többnyire nem irodalmárok, nem is feltétlenül értelmiségiek; művészi érzékenységüknek – ha van nekik – a kifejezési módja összetettebb, nem korlátozódik a szavak értelmére és konnotációjára, aminek viszont nem ritkán az az ára, hogy olvasva kevéssé strukturáltak.

Ezt az műfajelméleti fejtegetést nem magyarázkodásnak vagy felmentésnek szántam, és nem is feltétlenül vonatkozik minden tekintetben erre a számra. De azt tényleg nem árt leszögezni, hogy a rockdalok jelentős részének az értelmezése gyakran túlmutat a tudatos szerzői szándékokon.

Nem tudhatjuk például biztosan, hogy a – nyilvánvalóan nem véletlenszerű – címválasztásban mekkora szerepet játszott Kalifornia történelmének egy sajátos szakasza. Erről ugyanis sosem nyilatkoztak az alkotók. Ám amikor először elemeztük ezt a dalt angol nyelv- és stílusgyakorlaton jó harminc évvel ezelőtt, kiváló tanárom és jó barátom, Peter Doherty rámutatott, hogy mennyire találó metafora a szálloda éppen ennek az amerikai államnak az esetében, hiszen lakóinak nagy része nem is ott született.

A statisztikai tények alátámasztják ezt a megállapítást. A California Research Bureau grafikonjai szerint 1941 és 1998 között Kalifornia lakossága 26 millióval nőtt, aminek több mint a felét (54%-át) teszi ki az USA-n belüli és a kívülről érkező migráció. Különösen magas számban érkeztek új rezidensek az 1970-es évek elejéig, míg a bevándorlók aránya ezt követően szökött igazán égbe. Új fejlemény azonban, hogy az 1990-es években 33%-os mínuszt mutatott a belső migráció, vagyis most már többen költöznek át más államba, mint ahányan érkeznek. De a Hotel California keletkezésének az idejében minden bizonnyal igaz volt a gyökértelenség – sőt, ha jobban belegondolunk, a mai kivándorlási hullám is azt igazolja, hogy az állam lakóinak jelentős része átmeneti szállásnak tekintette Kaliforniát.

Ugyancsak ezt látjuk az Eagles tagjainak az életútjából. A West Coast egyik emblematikus zenekarának a tagjai egytől egyig az USA más környékéről érkeztek Kaliforniába...

Lássuk most a dalszöveget.

On a dark desert highway
Cool wind in my hair
Warm smell of colitas
Rising up through the air
Up ahead in the distance
I saw a shimmering light
My head grew heavy and my sight grew dimmer
I had to stop for the night

Megfáradt vándor érkezik (nyitott sportkocsiban vagy motorkerékpáron, bukósisak nélkül, hisz fújja haját a szél). A helyszín meghatározásában – a dalcímen túl – segít a colitas szó, amely egyszerre utal a kannabiszra és a latinos környezetre. Kaliforniához sokan társítják a tömeges kábítószerfogyasztást, és ebben az államban él a legtöbb spanyol ajkú, a lakosság egy harmadát teszi ki.

A hangulatteremtő bevezetés annak a lehetőségét is megnyitja, hogy mindaz, ami ezután következik, lehet csak a fáradságnak és a bódulatnak betudható látomás.

There she stood in the doorway
I heard the mission bell
And I was thinking to myself
’This could be heaven or this could be hell’
Then she lit up a candle
And she showed me the way
There were voices down the corridor
I thought I heard them say...

A Hotel California címlapján látható Beverly Hills Hotel (Sunset Boulevard, Los Angeles) és az eredeti nagylemez kinyitható képén látható szállodai belső tér (valójában a kívülről érdektelen Lido Appartments látványos lobbyja) egyaránt luxuskörülményekre utal. A missziós templom harangja és a gyertagyújtás pedig egy tradicionális közeget, sőt amolyan időnkívüliséget sugall. Narrátorunk már ekkor sejti, hogy ami vár rá, lehet csodálatos is, borzasztó is.

Welcome to the Hotel California
Such a lovely place
(Such a lovely face)
Plenty of room at the Hotel California
Any time of year
You can find it here

A Hotel California csodás hely, és akárhány vendéget be tud fogadni az év bármely napján, vonzereje korlátlan – ez is az időtlenség, az örökkévalóság megerősítése.

Her mind is Tiffany-twisted
She got the Mercedes bends
She got a lot of pretty, pretty boys
That she calls friends
How they dance in the courtyard
Sweet summer sweat
Some dance to remember
Some dance to forget

Jó kérdés, hogy a narrátort vezető hölgy a szálloda személyzetéhez tartozik, olyan valaki, aki várt rá, látomás vagy megszemélyesítés. Jó kérdés, de nem tudjuk eldönteni: a versszak lényege megint csak a luxus hangsúlyozása és önfeledt, de felelőtlen, túlzásba torkoló élvezete. Az előkelő márkákhoz társított szavak a kellemetlen mellékhatásokra utalnak. A „twisted” a Tiffany ékszermárkára jellemző csavart design nevét facsarja ki perverz módon, míg a Mercedes Benz autóinak a túlzott használata ebben a kontextusban keszonbetegséget okozhat („to have the bends”=az az érzés, amikor egy túlnyomásos környezetből túl gyorsan jön ki az ember).

So I called up the Captain
’Please bring me my wine’
He said, ’we haven’t had that spirit here
Since nineteen sixty nine’
And still those voices are calling
From far away
Wake you up in the middle of the night
Just to hear them say...

Bár ennek a versszaknak az első sorai kulcsmondatoknak látszanak, dekódolásuknak a hozadéka nem annyira jelentős. A „captain” csupán főpincér, és a „spirit” nem égetett szeszt jelent, hanem hangulatot. Ha a szerzők igazat mondtak, és valóban a dél-kaliforniai rockszcéna allegóriáját írták meg, az utalás 1969-ra igen nagy valószínűséggel a zeneiparban is mérföldkőnek tekinthető woodstocki fesztiválra vonatkozik.

Welcome to the Hotel California
Such a lovely place
(Such a lovely face)
They livin’ it up at the Hotel California
What a nice surprise
Bring your alibis

A Hotel Californiában folyik a dolce vita, de mindenki hazugságban él („alibit igazol”).

Mirrors on the ceiling
The pink champagne on ice
And she said, ’We are all just prisoners here
Of our own device’
And in the master’s chambers
They gathered for the feast
The stab it with their steely knives
But they just can’t kill the beast

A tükör a plafonon, a behűtött pezsgő ismét a gondtalan élet jelképei. A narrátort kalauzoló hölgy önmagunk alkotta luxusbörtönről beszél. A versszak utolsó négy sora talán a legvitatottabb az egész dalban. A könnyű része az „acélos kés”: a fura jelző (miért nem simán „steel knife”?) kulcsát megint csak maga Glenn Frey adta meg a The very best of the Eagles című válogatáslemez jegyzeteiben, amikor elmondta, hogy ezzel barátaiknak, a Steely Dan nevű zenekarnak köszöntek vissza, akik egy korábbi dalukban megemlítették az Eaglest. A „megölhetetlen fenevad” ellenben valóban sok magyarázatot és belemagyarázást tesz lehetővé, amelyek közül a leginkább ideillő egy közös kábítószeres utazás leírása: hiába is lövik be magukat gyönyörben reménykedve, a bestia képét öltő szükség kielégíthetetlen marad.

Last thing I remember, I was
Running for the door
I had to find the passage back
To the place I was before
’Relax,’ said the night man
’We are programmed to receive
You can check out any time you like
But you can never leave’

A kísértéstől megriadó utazó már menekülne a rémálomból, és visszatérne oda, ahonnan jött (Kalifornián kívülre, a dél-kaliforniai zenei élet nyomasztó versenykényszerétől távolra) – ám ez egy olyan hely, ahonnan csak „kijelentkezni” lehet, ám távozni képtelenség.

(A videót kivételesen alulra teszem, mert több YouTube-felhasználó is jelezte, hogy már háromszor is eltávolították copyright-okokból – így könnyebb lesz innen törölni, ha esetleg megismétlődne a dolog.)


Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Veder1 2010.10.16. 21:22:53

fantasztikus ez a szám!

bölcsésztanár 2010.10.16. 21:55:38

A House of the Rising Sun révén keveredtem ide, de megérte! Szuper posztok! Sokszor azt hiszem, értek egy-egy számot, és többnyire tényleg, de ilyen mélységig sose kutatgatok. Köszi megint! Elraktam a kedvencek közé.

Georgiana (törölt) 2010.10.17. 00:15:38

@bölcsésztanár: Csatlakozom, én is onnan jutottam ide :)
Örülök, hogy kikerült az Index főoldalára, mert ezentúl rendszeres olvasója leszek. Jó zenékről jó írások :)

====== vadparaszt ====== (törölt) 2010.10.17. 14:41:04

Csak azért olvastam el, mert egy suhanc koromban elém tolt vallási iromány szerint ennek egy sátánista dalnak kellett volna lennie, ennyit az elvakult hívőkről, amúgy én is a felkelőkkel jöttem.

Syracuse 2016.02.05. 10:44:52

Igaz, hogy egy rockzenei szám és egy költemény között hatalmas a különbség szövegileg, de ez a bejegyzés akkor is ugyanolyan értelmetlen belemagyarázás, mint amikor megpróbál valaki elemezni egy verset. Vagyis ahogy megpróbálnak elemezni verseket/dalokat az emberek. Az író itt sem említi, hogy az egész csak egy telibevert találgatás, senki nem tudja, miről szól a Hotel California, az itt leírtak csak a saját víziói, amik a dal meghallgatása közben (talán tudatmódosító szer hatása alatt) jelentek meg neki. Szóval mindenki megnyugodhat, a Hotel California még mindig arról szól, amiről akarjuk, mind csak beleképzelünk valamit.