Egy Sagan-regény
2010. szeptember 16. írta: Bayer Antal

Egy Sagan-regény

Nem is tudom, mi ütött belém, hogy elolvastam egy Françoise Sagan regényt. Ismertsége elkerülhetetlenné teszi, hogy az ember valamikor személyesen is meggyőződjön róla, érdemes-e kihagynia az életéből, és valamiért pont most jött el ennek az ideje. Adjunk esélyt előítéleteink bebizonyulásának.

A cinikus felvezetés Sagan hírnevének szól. Munkássága nem a szépirodalmi kánon része, többnyire automatikusan a lektűr kategóriába sorolják, amolyan nők által olvasott romantikus izé. Az útókor ítélete érvényteleníteni látszik az első, 18 évesen publikált regényéért még kritikusi díjban részesített írónő korai elismertségét.

Pedig pályája elején lázadóként, szinte forradalmárként ünnepelték. A kritikusok szerint tökéletesen ragadta meg, sőt, szinte definiálta a háború utáni fiatalság illúzióvesztését, céltalan életmódját, dekadenciáját, szexuális szabadosságát. A botrányokat szeretik az emberek: az 1954-ben megjelent Bonjour, tristesse (Jóreggelt, búbánat) egy év alatt 850 ezer példányban kelt el, és a hirtelen jött jómód Sagant arra késztette, hogy azonosuljon az általa ábrázolt figurákkal, mindent megtett, hogy elűzze a legnagyobb ellenséget, az unalmat. A könnyen jött pénzt könnyen költötte el szerencsejátékokra és gyors autókra.

Három évvel később súlyos autóbalesetet szenvedett. A fájdalmas gyógyulás enyhítésére használt morfium az első lépést jelentette a kábítószer-függőség felé, amely egész életében gondot jelentett számára – és (be nem vallott, de közismert) biszexualitása mellett újabb érvet szolgáltatott mindazoknak, akik helytelenítették az életmódját, és azzal vádolták, hogy felelőtlen aranyifjúként akarja leélni egész életét.

Saganra egészen más vég várt, de 1957-ben, alig 22 évesen, még minden oka megvolt arra, hogy fiatalként viselkedjen. Ekkor jelent meg szóban forgó harmadik kötete, a Dans un mois, dans un an. Bár az első – soha utol nem ért – regényéhez képest ez jóval kisebb példányszámban fogyott, 400 ezer olvasójával aligha tekinthető sikertelennek.

Ha tudjuk, hogy Sagan milyen lelkes rajongója volt Racine tragédiáinak, nem is kétséges, hogy a Bérénice-ből megidézett cím egyben mottója is lehet a kisregénynek. Persze nincs nehéz dolgunk, hisz színésznő szereplője már az első fejezetben felolvassa a kulcsmondatot: egy év és egy hónap után hogyan viselhetné el két szerelmes, hogy tengerek választják el őket, és egész nap nem láthatják egymást?

Sagan vizsgálatának a tárgyát párizsi értelmiségiek képezik, fiatalok és fiatalos középkorúak. Hozzá lehet-e mérni az ő szerelmeiket, szenvedélyeiket és szenvedéseiket Titus római császár és Bereniké egyiptomi királylány érzéseihez?

A válaszadás érdekes (ha maga a válasz nem is), kissé meglepően az. Sagan jól ír(t), stílusa klasszikus, de dinamikus, sosem fogja el az olvasót a kísértés, hogy pár bekezdést talán büntetlenül át lehetne ugrani. Szereplőit nem emeli a nagy tragédiák hőseinek a magasságába, csak hozzájuk hasonlítja őket, és nem fogalmaz meg lesújtó ítéletet annak dacára, hogy Bernard, Alain, Josée, Béatrice, Nicole, Fanny, Jacques, Edouard és a többiek érzelmei nem állják ki ezt a próbát. Sőt, inkább semmilyen ítéletet sem fogalmaz meg, hanem azt állapíttatja meg kimondatlanul, hogy mindenki azt az életet éli, amelyet élnie kell, nem tud rajta pusztán saját akaratából változtatni. Ahogy Titus elengedi Berenikét (Suetonius szavaival „invitus invitam”, vagyis mindkettejük szándéka ellenére), úgy mozognak előre rendeltetett, de még részben ismeretlen pályájukon a Dans un mois, dans un an szereplői is. Nem véletlenül láttak Saganban egyes kortársai „feminista exisztencialistát”.

Mélyebb dolog tehát ez, mint amit egy szórakozott és csak szórakozni készülő olvasó, bár franciás műveltség nélkül ez nehezebben jön át. Nem segítenek a fordítók sem: magyarul Egy hét, egy év címen jelent meg vagy tizenöt éve, angolul pedig kissé érthetetlenül Those without shadows lett belőle. Ennyit Racine-ról.

Részemről meg egyelőre ennyit Saganról – de most már legalább tudom, hogy miért nem vetem rá azonnal magamat egy másik regényére.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.