Goodbye Columbus
2010. szeptember 13. írta: Bayer Antal

Goodbye Columbus

Már sok éve nem olvastam Philip Rothot, és most véletlenül került a kezembe első könyve, a Goodbye Columbus. Úgy látszik, minimum húsz éve porosodhat a könyvszekrényemben, mert antikváriumi ceruzával „60­–” van firkantva az utolsó oldalára. Bánom is, meg nem is, hisz már annak idején illett volna sort kerítenem rá, viszont így most lettem gazdagabb egy élménnyel.

Noha Roth Magyarországon is ismert, elismert író, ez az egy kisregényt és öt novellát tartalmazó kötete sosem jelent meg nálunk, csak magának a címadó műnek egy rövidített változata, még 1970-ben, a Nagyvilágban. Így is bő évtizedbe telt, mire felfigyeltek rá, hiszen az eredeti kiadás 1959-ből datálódik.

Túl azon, hogy a Goodbye Columbus remek olvasmány, és egy első könyves szerzőtől ritka szép teljesítmény, jó 50 évvel a keletkezése után már érdekes kordokumentumnak is tekinthető. Őszintén be kell vallanom, hogy a kisregény bonyodalmát okozó jelenetet újra kellett olvasnom, mielőtt felfogtam, hogy mitől is akadtak ki ennyire a szülők, illetve miért gyanakszik csapdára a főszereplő fiatalember. És egyből arra gondoltam, hogy innen nézve nem is annyira felfoghatatlan a más (iszlám) vallásúak viszonya mindahhoz, ami nyugaton („nálunk”) már szemöldökráncolást sem vált ki a szexualitás tekintetében. Persze, a házasságtörők megkövezését ettől még nem kell szó nélkül hagyni, de a több türelem megfontolandó. Ideát is eltartott egy ideig eljutni a nagy szabadsághoz.

Sokkal könnyebb megérteni viszont még egy mai olvasónak is a Defender of the Faith (’A hit védelmezője’) című novella által kiváltott vitát. Az amerikai zsidó véleményformálók egy része egyenesen árulónak kiáltotta ki Rothot, amiért zsidó létére „rosszat mert mondani a zsidókról”. Pedig nem csinált mást, csak pellengérre állított egy nem éppen szimpatikus jellemvonást, a kivételezés igénylését akár érzelmi zsarolás árán is. Nem tudom, Amerikában hogy állnak jelenleg felvilágosultság tekintetében, de úgy sejtem, hogy fél évszázad alatt ez a vita azért valamennyire csak lezárulhatott, elvégre garmadával készültek irodalmi művek, filmek és képregények is ebben a témában. Szomorú, hogy nálunk viszont talán éppen mostanában kap nagyobb aktualitást a „mi kutyánk kölyke” kontra  „aki dög, az dög” kérdése.

Hogy miért nem jelent még meg magyarul a teljes kötet, rejtély, mindenesetre már a címe is kihívás, hiszen egyszerre utal az Ohio állambeli Columbus városra és Amerika felfedezőjére. Előbbi a konkrétabb hivatkozás, ezért is tarthatta meg a Nagyvilág fordítója annak a helyesírását (Isten veled, Columbus). A búcsú Columbustól egy újra meg újra elhangzó dalban manifesztálódik, amelyet az egyik szereplő megállás nélkül hallgat a lemezjátszóján, és a narrátor saját magára is értelmezi. A felsorolt előadók egytől egyik létezők, egyedül ez a zeneszám fiktív, a szövegéből is csak egy fél sort kapunk meg. Az 1969-ben készült filmes adaptáció zenéjéhez külön meg kellett írni – bár őszintén szólva ettől a The Association-számtól nem lett gazdagabb a világ, inkább be sem linkelem.

Apró érdekesség a borítóról: az én példányom ugyanaz a kiadás, mint az illusztráción látható, csak pár évvel korábról – azon még nem a Portnoy-kór írójaként utalnak Rothra.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.