Finogenov elvtárs nem szerette a képregényt
2010. szeptember 09. írta: Bayer Antal

Finogenov elvtárs nem szerette a képregényt

Sokszor idézzük a mondást, amelyet Kiss Ferenc képregénytörténész több írásában is közreadott. Állítólag a Fészek klubban hangzott el a szovjet kultúrítész szájából, miszerint a képregény „imperialista kultúrmocsok”, és ezt követően száműzték Rákosi Mátyás személyes utasítására a magyar sajtóból azt a keveset, ami a második világháború után megpróbált új életre kelni.

Hogy az anekdota mennyire igaz, nem tudni, de a valóságalapja kétségtelen megvan, ahogy ez a Standeisky Éva történész által megtalált és a HVG.hu-n tavaly megjelentetett dokumentumból kiderül. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság által szervezett „tapasztalatcserék” keretében 1949-ben járt Magyarországon Finogenov, és a pártvezetés részére készült jelentésében ellentmondást nem tűrő, lesújtó kritikát mondott a magyar képzőművészeti életről. Hát, ha mélységesen elítélte az olyan művészek munkásságát, mint Derkovits Gyula, Pór Bertalan, Dési-Huber István vagy Berény Róbert, simán el lehet képzelni, hogy a képregény sem talált kegyelemre a szemében.

De ki is volt valójában ez a megfellebezhetetlen kritikus?

Konsztantyin Ivanovics Finogenov 1902-ben született az akkor Caracin nevet viselő, mintegy 80 ezer lakósú kisvárosban, amely idővel oly szép nagyra nőtt, hogy 1925-ben érdemesnek bizonyult arra, hogy átkereszteljék Sztálingrádnak (majd 1961-ben Volgográdnak). A helyi művészeti iskolában végzett 1924-ben és tanárként helyezkedett el. 1927-től vett részt kiállításokon, majd 1929-ben felkerült Moszkvába, és három éven át az egyetemen dolgozott.

Ismertségét az 1930-as években alapozta meg, amikor több más festővel együtt ellátogatott a Don-kanyarba, a Volga mentére és nagyobb bányákba. Szocialista-realista képei tökéletesen megfeleltek a párt propagandacéljainak, többek közt Sztahanovot is megörökítette munka közben. Kiemelt szerepet kapott a Nagy Honvédő Háborúban is, amikor a TASSZ hírügynökségnek készített rajzokat: megörökítette Paulus tábornok fegyverletételét Sztálingrádban, a szovjet csapatok berlini bevonulásakor pedig a Reichstag tetéjén foglalt helyet vázlatfüzetével.

Nem is kétséges, hogy az 1949-ben Állami-díjjal kitűntetett festő lehetett a szovjet kultúrpolitika legavatottabb nagykövete azon a körúton, amely hazánkba is elvezette. Ám a Budapesten töltött 12 napnál jóval fontosabb volt kínai látogatása, ahol részt vett a népköztársaság kikiáltására tartott ünnepségen is.

Ebből az alkalomból jelent meg magyar nyelven is Az új Kínáról című kötete. A szovjetbarát vezetők közül nem csak Maót örökítette meg, hanem a koreai Kim Ir Szent és az indiai Nehrut is. 1951-ben a Szovjetunió kiváló művésze lett, rá egy évre pedig egyetemi tanári kinevezést kapott. A sztálinizmus bukását követő éveiről nem sok információról rendelkezünk, de annyit tudni, hogy 1959 és 1973 között négy jelentős egyéni kiállításra kapott lehetőséget. 1989-ban hunyt el.

A nem direkt propagandacélokra készült grafikáiból pedig kiderül, hogy bármit is gondoljunk a vélekedéseiről – rajzolni valóban jól tudott.

A tanulság nem meglepő módon megint csak az, hogy a korabeli magyar (felső-, de főleg közép-) vezetők részben elsunnyogták, részben pedig éppen hogy túlteljesítették a szovjet elvtársak és a pártközpont nem is mindig könnyen értelmezhető utasításait, hiszen a Finogenov által ostorzott művészek közül Dési-Huber István munkáiból 1949 és 1956 között, míg Derkovits Gyula műveiből 1954-ig valóban nem nyílt kiállítás, utána azonban több is. Berény Róbert és Pór Bertalan viszont 1950-ben Munkácsy-díjat, 1951-ben Kossuth-díjat kapott, és nem mozdították el őket főiskolai tanári állásukból sem.

A szovjet minta pontos követését szorgalmazó Révai József ugyan Rákosival (és a szocreállal) együtt megbukott a desztalinizáció során, és ezt kihasználva csempészte vissza apránként a képregényt a magyar lapokba Cs. Horváth Tibor és Gugi Sándor. Igaz, kizárólag irodalmi adaptációk készülhettek, mert a szerkesztők nem mertek olyan történetet engedélyezni, aminek ne tudták volna a végét, illetve ne gondolhatták volna azt, hogy ha eredetiben megjelenhetett, akkor nyilván a képregény miatt sem üthetik meg a bokájukat. Sajnos, az 1958 után a legfőbb kultúrpolitikus szerepét fokozatosan magához ragadó, Aczél György ízlésébe sem fért bele a képregény... de legalább az irodalmi adaptációk a tűrt kategóriába kerültek.

A képek forrása:Maslovka.org.

A legalsó képen Finogenov feleségével, Orlovával látható, 1930 körül.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

S9TXE 2010.09.09. 17:19:55

én nem hallottam még a nevét sem Finogenovnak, de érdekes olvasmány volt ez

télleg elég hardcore commie lehetett, ha még Derkovits sem illett az elveihez/ízléséhez. Berény Róbert is elkanyarodott a szocreál felé, de a jelentősebb "nyugatiasabb ízű" festményein simán kiakadhatott Finogenov

szerintem a nem propaganda rajzai (F.-nak) ugyanolyanok, mint adolf.h. rajzai: bátortalan, gépies tanulmányrajzok. nem ismerem a.h. hozzáállását a képregényekhez, de nem lepődnék meg ha hasonló lett volna

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2010.09.09. 19:03:05

@S9TXE: Ha ezt érdekes olvasmánynak találtad, akkor érdemes elmélyülnöd a belinkelt HVG-dokumentumban is, abban még több nevet sorol fel F. elvtárs követendő ill. elrettentő példaként.

Én valamivel megbocsátóbb vagyok nálad a grafikáit illetően - persze ez annak is betudható, hogy én nem tudok rajzolni, és mindenkire felnézek, aki viszont igen.

S9TXE 2010.09.09. 19:24:24

@NeroBlanco: nem haragszom én sem amiatt rá mert a rajzoláshoz úgy állt hozzá mint az ebéd megfőzéséhez

nincs azzal baj, ha valaki nem akar kilépni az akadémizmusból. ezen belül is van olyan aki megérdemel minden elismerést. de ha egy közölük belepofázási pozícióba kerül és a saját ízlését politikai erővel másokra erőszakolja az má gáz.

csak azért említettem a párhuzamot, mert sztem az a kulturkampf amit a.h. is végzett hasonló volt ehhez. csak Finogenov a képregényt nem entartete kunst-nak hívta hanem kultúrmocsoknak. sztem tök érdekes, milyen jelentőséget tulajdonított mindkettő diktatúra a művészeteknek, ebből lehet az következik, hogy annyit ők is elismerhettek hogy a művészet képes stimulálni az embereket

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2010.09.09. 19:50:27

@S9TXE: Nem stimulálni, hanem manipulálni akarja minden diktatúra az embereket, és ehhez használja fel a művészet eszközeit.
Bár ebben a tekintetben valóban nem sok különbség mutatkozik a kommunista és a nemzeti szocialista rezsimek gyakorlatában, azért mégis más, ha valaki legfelül csücsülve diktálta, hogy kit kell támogatni és kit kivégezni, vagy csak írt egy buzgó jelentést.
Hogy Finogenov mondott-e egyáltalán valamit a képregényről, vagy csak valakik az ő látogatásának az apropóját használták arra, hogy másokat rá hivatkozva lehetetlenítsenek el, most már biztosan nem fogjuk tudni kideríteni. Ez is olyan része a legendáriumnak, mint a coca-cola mámorban fetrengő amerikai tinédzserek.

S9TXE 2010.09.09. 20:29:54

nem írtam véletlen a stimulálni szót, de nincs közöttünk vita: én azt írtam, hogy a művészet stimulál (nem a diktatúrák).

művészeti alkotás: stimulálja az érzékszerveinket (első lépésben).
az ember/szervezet aki azt használja: manipulál. ahogy te is írtad.

a figyelemfelkeltés az első lépcső mindig. az végülis még "ártatlan" dolog, az aztán következőben szokott lenni az aljasság legtöbbször.

szükséges, hogy hatással legyen a tömegre valami (bármi), mert, ha a tekinteteket és a füleket nem szerzik meg mondhatnak/mutathatnak bármit nincs értelme az egésznek. ezt a szabályt már Sun Tzu, vagy régebb óta tudják ezek a rohadékok :)

budapest23 2010.09.11. 18:46:05

a diktátor kontra populáris müvészet-tematikában aktuális anekdota, hogy kamaszkorom egyik kedvenc scifi-borítóillusztrátora, Jim Burns (Silverberg, Vance, Harrison, Aldiss, Asimov, Clarke és hasonlók meg"képesítöje") a minap a facebookon emlékeztetett arra a szerzöi jogdíj gondolatkör mentén, hogy saddam hussein diktátor egyik palotájában hatalmas falfestménnyé varázsolták egy ha jól emlékszem silverberg-borítóját, "meztelen cicis kéktestü hölgy, sárkánnyal és öreg bácsikával a háttérben" címet adnék most neki. szegény iraki müvész hihetetlen elbarmolta, de azért felismerhetö volt, és az egyik amcsi desszantos elküldte a fényképet jimnek, aki még örülhetett, mert például pályatársnöje, rowena morrill (kicsit kimüveltebb, reneszánszabb vallejo, ha tetszik) egynémely képe eredetiben (!) pompázott a sok hálószoba némelyikében, a diktátort egy új oldaláról mutatva be.

jim nem is a jogsértést bánta, inkább azon izgult, ottani festö kollégáját vajh mivel kényszerítették az otromba hatalmas másolat elvégzésére :)

szóval visszatérve: meglehet, adolf szerette volna a képregény müfaját (no persze nem a spiegelman vagy osamu tezuka féle, róla elnevezett zseniális darabokat), sötmitöbb, rögtön kiadta volna az ukázt, hogy használják propagandacéllal. dehát - a sors iróniája - a superhero comics-okon kívül ténykedö képregénykészítök többsége érdekes módon zsidó volt, és így (egyéb kultúrcikkel, mint pl. a zsidó vicckultúra) ezeknek lehetöségétöl is sok idöre elzárta saját magát németország.

ha jól emlékszem, az elsö óvatos próbálkozások aztán a mozaik-féle keletnémet, és fix und foxi (rolf kauka) féle, ugyancsak gyerekeknek szóló nyugatnémet brand-ekkel indultak be a hatvanasokban.

bocsánat, nemhogy el-, de hovatovább széjjelkanyarodtam... :)

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2010.09.11. 19:08:28

@budapest23: Meg fogsz lepődni: a szuperhősös képregények megalkotói egytől-egyig zsidók voltak. :) Shuster és Siegel (Superman), Bob Kane (Batman), Joe Simon és Jack Kirby (Amerika Kapitány), Stan Lee (Fantasztikus Négyes, Pókember, stb, stb), Will Eisner (Spirit, Blackhawk)...

Valóban Rolf Kaukával kezdődik a német képregény újkori szakasza, és köszönöm is, hogy felhívtad rá a figyelmemet, mert van egy pikáns történet róla és az Asterix alkotóiról (Kauka közölte először németül az Asterixet, és teljesen átírta a szöveget, nem kevés aktuálpolitikával). Majd írok erről is valamikor.
Sok eredetiség nem volt egyébként Kauka saját figuráiban. Egyértelmű a kapcsolat a Walt Disney-iskolához, de azért csak tudhatott valamit, hisz Fix, Foxi, Lupo és a többiek évtizedeken keresztül megőrizték a népszerűségüket. A Mozaik pár évvel később indult, szintén Disney- és francia minták nyomán.
A hatvanas és hetvenes években hihetetlenül népszerűek voltak Németországban a francia-belga képregények, szinte mindent kiadtak - a saját termésük ehhez képest szinte elenyésző volt (és most is az, csak ma már a manga dominál).

budapest23 2010.09.11. 22:56:49

@NeroBlanco: a szuperhös-kreátorokat adolf kapcsán azért nem emlegettem, mert terepük eleve az usa volt, és 39-töl nem egy német tankot is meg kellett borogatniuk... :)

egyébként a kauka-goscinny sztori azért is pikáns volt, mert az ugyancsak zsidó származású goscinny nyílván duplán nem örült a német átírásnak. mellékesen, összehasonlítván a francia eredetit, a német verziókat (több, nyelvjárásos verziójuk is van, pl. sváb, bajor vagy éppen hesseni) és a régi, szabadkai magyar fordításokat, nekem egyértelmüen az utóbbi jelenti a csúcsot, inside-joke, nyelvi humor és szinte extra cselekményszintet adva a képi történetnek... bár lehet, csak azért látom így, mert azokon nöttem fel.

nekem a fix und foxi nagyon kellemes emlék egyébként - hat évesen, német anyával, 76-ban kerültem budapestre magyar apámhoz, aki, hogy ne feledjem, söt, megtanuljam rendesen a németet, minden héten megvette a blaha aluljárós újságosánál a legújabb "fixifoxit"... :) azóta is megvan mind, talán vagy 82-83-ig, bekötve. imádtam benne föleg a frankobelga dolgokat: tintin (alias "tim und struppi"), percy pickwick (alias "clifton") vagy épp a zseniális mini-emberek seron-tól... hajjjaj, de sóhajthatnékom van ;) szép idök voltak.

ha kell valami háttéranyag kauka-ügyben vagy a német képregénypiacról, szólj!
(egy idöben képregényboltban kerestem itt a kenyerem, aztán párhuzamosan a könyvesblogban emlegetett ügynökséggel online-képregényboltot futtattam. persze befuccsolt, hiába, ezt vagy nagyban csinálja az ember, vagy sehogy. vagy pedig hobbiból, de akkor meg elvérzik a szíved, ha elviszik jódrágán a kedvenc portékádat, amit legszívesebben megtartottál volna magadnak, dehát enni is kell, satöbbisatöbbi.)

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2010.09.12. 09:15:54

@budapest23: Nos, akkor vegyük úgy, hogy szóltam. :) Küldtem üzenetet az e-mail címemmel, remélem, megkapod.
A régi, Kopeczky-féle fordításoknak megvolt a maguk sármja, bár időnként előfordultak bennük Magyarországon alig (vagy egyáltalán) nem használt szavak, fordulatok is. Ezért is döntött úgy az Egmont, hogy a mostani, új kiadáshoz új fordítást készíttett. Remélem, az is elnyeri a tetszésedet - igyekeztem jobban visszaadni az eredeti szellemiségét és humorát. Persze, mindig az az igazi, amit az ember először, fiatalabb korában ismer meg. :)