Dick tip-top orákuluma
2010. augusztus 26. írta: Bayer Antal

Dick tip-top orákuluma

Nem egy bloggolónál olvasom, hogy időnként mindent abból a szempontból néz, hogy mit fog majd írni róla a blogján. Ismerős érzés. Szoktam megbízásból is írni kritikákat, és hát egész másképp figyel oda az ember a moziban, ha kötelező lesz a véleménymondás. Könyvekkel kisebb a gond, könnyebb az újraolvasás.

Újraolvasás tárgya volt nemrég nálam Philip K. Dick „The Man in the High Castle” című, 1962-ben keletkezett regénye. Valamikor a hetvenes évek végén olvashattam, sci-fi mániám végső szakaszában. Egykor jelentős gyűjteményemből mára csak a „jobbakat” tartottam meg – és pár olyat, amire már nem emlékeztem igazán. Ez egy ilyen, és be kell ismernem, hogy a Dick-regények nagyrészt azért úszták meg a selejtezést, mert az utóbbi években ismét komoly népszerűségnek örvend az író.

Ám nem ennek tudom be, hogy most jobban tetszett. Igazándiból még ez sem biztos, egyébként. Nem sokra emlékeztem belőle, és akár azt is mondhatnám, hogy biztos annak idején is bejött, de nem tartom valószínűnek. Jobban is tudok angolul, mint régen, a stílusbeli finomságokat sokkal pontosabban érzékelem.

Akárhogy is, a lényeg: ez egy remek könyv, 48 év után is nagyszerű olvasmány. Ellentétben az „igazi” tudományos-fantasztikus regények túlnyomó részének, amelyek pár évtized után szinte elviselhetetlenül elévülnek, ez a sci-fit csak nyomokban tartalmazó „speculative fiction” kiállta az idő próbáját.

Akit érdekel, hogy miről is szól, melyek a témái, nyugodtan keressen rá a neten, rengeteget írtak róla, még saját wiki-oldala is van. Vagy akár már indulhat is beszerezni. „Az ember a Fellegvárban” címen hét éve jelent meg magyarul, feltehetően nem túl nehéz hozzájutni.

Az úgynevezett „nyitott befejezéseknek” nem vagyok nagy kedvelője, és nem mondanám, hogy itt sem zavar, de a meg/feloldatlanság annyira beleillik az író koncepciójába, hogy ezúttal megbocsátható. Ahogy a „regény a regényben” szerzője, maga Dick is az I Ching (Yi-king) jóslataira támaszkodva írta meg könyvét, ez magyarázza a kétkedést és bizonytalanságokat.

Az orákulum állandóan jelen van a regényben, az író nem vádolható azzal, hogy elrejtené előlünk a módszerét. A látható kulcsok mellett elhelyezett még egy kevésbé nyilvánvalót is: az egyik fontos szereplő Baynes álnéven utazik – ez utalás Carl F. Baynes-re, Carl Jung tanítványára, az I Ching angol fordítójára.

És természetesen van képregényes vonatkozás is.

A könyv elején a japán megszállóknak eredeti amerikai érdekességeket árusító boltos lázasan keres egy alkalomhoz illő műtárgyat, és a szóba jöhető holmik között előkerül a Tip Top Comics legelső, 1936-ban megjelent, felbecsülhetetlen értéket képviselő száma.

Ne feledjük: a regény 1962-ben jelent meg, amikor még fel sem merült senkiben, hogy az alig 20-30 évvel korábbi kiadású, milliós példányszámban terjesztett filléres comic book-okat a ritka bélyegekhez hasonlóan gyűjteni fogják.

A Tip Top Comics 1. számából jelenleg van eladó példány a Lone Star Comics honlapján, az ára 2.142 dollár, tízes skálán 7,0-ás állapotban. Egy 3,0-ás példány pedig már potom 760-ért beszerezhető. Érdekesség, hogy a sorozat utolsó, 225. száma 1961-ben jött ki, feltehetően nagyjából akkoriban, amikor Dick a regényét írta.)

Hát, úgy tűnik, azért csak akad, amit tényleg egész pontosan megjósoltak a sci-fi írók.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

budapest23 2010.08.30. 13:01:14

dick a kedvenc írom. pont.
miközben nincs vége a scifi-korszakomnak, sose lehet, azért más müfajra is illdomos átkapcsolni. de akárki tetszett meg, dick maradt a bennem ácsolt trónján, egyszerüen mert kivétel nélkül MINDEN írásával el tudott gondolkodtatni. ez persze lehetne akkor az én bizonyítványom is inkább ;) de azért mégiscsak kortárs kritikusa mondta róla, hogy nincs más író, aki ennyire sok regénye és novellája sorában ennyire kevés szart írt volna...

ha érdekel: az agave most hozta ki a "shifting realities of pkd" kötetet (csúszkáló valóságok címmel), amelyben sok érdekes egyéb fragmens mellett megtalálható a mithc anno tervezett folytatásának elsö két fejezete is. szerintem érdekes olvasmány, különösen az elsö rész korabeli fogadtatásának fényében.

üdv.

nuklearis_baromfi · http://nuklearispillanatok.blogspot.com 2010.09.04. 17:00:06

Nero: nagyon jól tetted, hogy nem dobtad ki.

Kedves egybegyűltek, engedjék meg, hogy elénekeljek egy rövid nótat.

Pé-Ká-Dé a

LEGNAGYOBBKIRÁLY,
LEGNAGYOBBKIRÁLY,
LEGNAGYOBBKIRÁLY!

Pé-Ká-Dé a

LEGNAGYOBBKIRÁLY,
LEGNAGYOBBKIRÁLY,
LEGNAGYOBBKIRÁLY!

ÓÓÓÓÓÓÓ, Jeeeee!

Köszönöm, hogy meghallgattátok. viszlát.