A csitári hegyek alatt
2017. augusztus 07. írta: Bayer Antal

A csitári hegyek alatt

Nem ez fogja megkedveltetni veled az operát – súgta a fülembe a feleségem pár hete egy szabadtéri koncerten. Valójában minket a koncert második része érdekelt, egy remekül improvizáló jazz duó volt, előtte azonban végig kellett ülni egy fúvóskvartettet, amely minden második számhoz kiegészült egy operaénekessel. És ez nekem valóban felért egy büntetéssel.

Az énekhangja amúgy rendben lett volna, kellemesen mély és tiszta, csakhogy a kiválasztott daloktól és főleg azok előadásmódjától levert a víz. Amikor valami érthetetlen nyelvre váltott, meg kellett kérdeznem a feleségemtől, hogy mi lehet ez, és eleinte el sem akartam neki hinni,, hogy francia. Aztán két-három értelmes szót tényleg sikerült kihallanom belőle, majd ugyanez történt akkor is, amikor egy olasz operarészlet következett.

Az egy dolog, hogy az emberi hang használható hangszerként, de könyörgöm, ha az előadó nem érti, hogy mit énekel, inkább lalázzon vagy dömdödömözzön. A daloknak nem véletlenül van szövegük, na.

De a helyzet súlyossága még tovább is tudott fokozódni, amikor egy ismert népdalra került sor.

csitari_hegyek.jpg

(A fotó innen van.)

A csitári hegyek alatt egy gyönyörű dallam, ezerszer hallotta mindenki, én is, de ilyen drámai átéléssel még soha. Az énekes hangja tragédiát idézett, nemzethalált, visszafordíthatatlan katasztrófák, jóvátehetetlen büntettek következményeit.

Nem mondom, hogy egy kéztörés vidám móka, és elismerem, ha emiatt nem jön össze egy ifjú pár, hát az nagyon szomorú. No de tragédia? Mohácsi vész? Trianon? Dehogy! Még csak nem is 0-6 a szovjetektől Irapautóban.

Ráadásul a mély depresszió sulykolásaként az első versszak kétszer is elhangzott – a második és harmadik pedig egyszer sem. Pedig hát ennek a dalnak a vége ott van a happy end ígérete.

Vajon ha ezt is előadja a koncertet nyilvánvalóan egy haknikörút újabb államosának tekintő operaénekes, az optimista befejezést ugyanúgy eltúlozza, és vad kacagásba kezd? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy a magyar szövegek megértésére sem veszi a fáradságot?

Amúgy meg nem utálom ám az operát.

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni,
De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

Amoda le van egy erdő, jajj, de nagyon messze van!
Közepében, közepében két rozmaring bokor van.
Egyik hajlik vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom, tiéd leszek valaha.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.