A második nyári képregénybörze
2017. július 23. írta: Bayer Antal

A második nyári képregénybörze

Kezdetben vala az évi egy börze, aztán lett évente kettő (tavaszi és őszi), és néhány – többnyire hamar elhalt – kezdeményezés jelezte, hogy talán többre is lenne igény. Tavaly nyáron Harza Tamás, a „hagyományos” börzék szervezője gondolt egyet, kipróbálja, hátha nyáron is eljönnének elegen. Jöttek, úgyhogy idén jött a folytatása, a tavaszinál és az őszinél kevesebb, de a tavaly nyárinál jó százzal több látogatóval, érdeklődővel, vásárlóval.

Azt azért muszáj elmondani azoknak a kedvéért, akik nincsenek teljesen képben, hogy Tomi óvatos ember, és akkor vágott bele, amikor úgy érezte, nem túl nagy kockázat. Elvégre 2006-ban indított kiadója, a Kingpin, 2012-ben sebességet váltott, a korábbi évi 4-7 kiadvány helyett először 20, majd 30 fölé emelte a megjelenések számát, és az újságárusokon kívül egyre erőteljesebben támaszkodik a közvetlen eladásokra. Amelyekhez kiváló terep a börze.

Idén a kiadók és alkotók egy része is már kalkulált a nyári börzével, így ezúttal nem csak a Kingpinnek voltak újdonságai, újrakiadásai. Most lehetett először ismét kapni a már kifogyott Dylan Dog 1-et, Walking Dead 6-ot és 7-et, valamint Fazekas Attila Rajzolt moziját. Jómagam is bevállaltam egy új Buborékhámozót – a 15-ös számba Kóbor Róbert, Lénárd László, Szekeres Nikoletta és Zsigó Bianka adott remek cikkeket, Molnár Gábor pedig egy kiváló borítórajzot.

Vadonatúj képregény azonban a Kingpin szuperhősein kívül csupán egy akadt, Ghyczy Csongor Online/Offline című 20 oldalas füzete, amelyet a Comicsmania jelentetett meg. Így most csak erről és Halmi Zsolt legújabb munkájáról írok, amelynek a beszerzése kimaradt a fesztiválon.

Kezdem utóbbival. Zsolt előző kiadványa, a Halál temploma egy nagyon korrekt zsánerképregény volt, szerintem a legjobb, amit addig csinált. Kitartása dicséretes, fejlődése vitathatatlan. Ezért jogosnak éreztem a reményt, hogy a Hármak ismét előrelépés lesz.

halmi_harmak.jpg

Ám ezúttal vegyes érzéseim vannak. A rajzok, a színezések, a drámai hatások valóban egyre jobbak és magabiztosabbak, és végre akadnak „szép” arcok is a szereplők között, amit korábban többször is hiányoltam. Ugyanakkor a történet meglehetősen zavaros. Tény, hogy ebben nagyobb a felelőssége az írónak, Horváth Juditnak, no de a munka közös, így az eredmény is.

Persze azt is meg kell hagyni, hogy az időutazás mindig kockázatos gimmick, hiszen… Szóval a valóságban az időutazás lehetetlen, na. Lehet itt jönni azzal, hogy folynak ígéretes téridő-ugrás kísérletek részecskékkel, no de a science fiction témájú regényekben és novellákban emberek és űrhajónyi tárgyak szoktak visszamenni a múltba, vagy éppen előrerohanni a jövőbe. Ráadásul bizonyított (vagy annak vélt) történelmi tényeket, személyeket birizgálni néha szórakoztató, de komolyan nemigen vehető, hiszen belegondolva azonnal eljutunk néhány alapvető paradoxonhoz. Megengedem, lehet ezt is izgalmas módon csinálni, de például a Terminátor-filmeket a látványért nézzük, nem a filozófiai mondanivalót keressük.

De a Hármak még magasabbra emeli a tétet Jézus és a jövőből érkező arkangyalok szerepeltetésével. Nem vagyok vallásos, nem tudom, hogy sérti-e egy hívó ember érzékenységét az eszmefuttatás, de úgy gondolom, erről a témáról csak akkor érdemes elmerengeni, ha az író valami igazán fajsúlyos üzenetet fogalmazna meg. (Vagy pedig egy olyan ellenállhatatlan szatírára van ötlete, mint a Monty Pythonnak – de az persze egy egészen más műfaj.)

Összességében azért tudom ajánlani az új magyar képregényekre amúgy is kiéhezett olvasóknak, de remélem, Zsolt következő képregénye (amelyen már dolgozik, mint megtudtam) nagyobbat fog ütni. És végül egy kis bosszankodás: a címlap kompozíciója jó, de a színezés olyan sötétre sikerült, hogy alig látszik rajta valami (mármint nyomtatásban, a fenti illusztrációból ez nem derül ki). Komor téma ide vagy oda, a borító akkor kelti fel a figyelmet, ha élénk.

Ghyczy Csongor a képzőművészet számos területén próbálta már ki magát, a képregénynek eddig inkább a perifériáján mozgott, bár egy munkája már 2008-ban megjelent a Dharma antológiában. Első hosszabb munkáját az interneten tette közzé. Annyira megtetszett Orosz Lászlónak, a Comicsmania kiadó vezetőjének, hogy tüstént felvette vele a kapcsolatot, és pár hét alatt össze is hozták a nyomtatásbeli megjelenést.

ghyczy_online-offline.jpg

Helyeslem, hogy így történt, és nem csak azért, mert úgyszólván minden új magyar képregénynek örülök. Az Online/Offline szó szerint is színesíti a palettát, témaválasztásában pedig igencsak eredeti, legalábbis idehaza. A netfüggőséget veszi górcső alá, facebookozás, youtube-ozás, chatelés, szelfizés, mobilmánia, minden terítékre kerül.

A képregény megközelítése megfontolt, intelligens, jó kérdéseket vet fel, ám néhány oldalon szinte felvilágosító anyagnak tűnik, márpedig a hangnemek keveredése nem tesz jót egy műnek. Nem is „tiszta” képregény, amennyiben a „valódi” képregényes elrendezések és eszközök mellett vannak sokkal inkább illusztrált szövegnek tekinthető oldalak. Ezek szerintem túlságosan is megtörik az egyébként is szakadozottan haladó történet ritmusát.

Mindazonáltal megismétlem, hogy örülök ennek a képregénynek, és remélem, Csongor folytatja ezt a lendületet – következő, Idegen című képregényét mindenesetre máris beharangozták a hátlap belsején.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.