Egy korábbi dalelemzésem kapcsán a Facebook-kommentek között felmerült Nick Cave neve. Cave már negyven éve kultikus alakja a rockzenének. Karizmatikus előadó, elkötelezett rajongótáborral, rendszeresen fellép Budapesten, én háromszor láttam koncerten. Míg egyesek a rock legnagyobb költői közé sorolják, mások szerint erősen túl van értékelve – többek közt az egyik FB-hozzászóló, ez ennek az új bejegyzésnek az apropója. (Bár két évvel ezelőtt ígértem meg, hogy írni fogok róla…)
Én most éppen úgy vagyok Cave-vel, hogy az 1990 (The Good Son) és 2001 (No More Shall We Part) közötti időszakát szeretem, a korábbiak túl nyersek nekem, a későbbiekre pedig valahogy nem tudtam ráhangolódni.
Akárhogy is legyen, nehéz lenne vitatni, hogy Cave dalszövegeiben épít az angol költészet hagyományaira, ezen belül is a romantikus lírára. Az is igaz viszont, hogy rengeteg más irányból is merít ihletet, és pihent elmék könyvtárnyi elemzést tudnának készíteni már most igencsak terjedelmes életművéből.
Rovatom hagyományaihoz híven egy rövidebb dalt választottam tőle, talán kedvenc lemezem címadó számát.
Despair and Deception, Love's ugly little twins
Came a-knocking on my door, I let them in
Darling, you're the punishment for all my former sins
I let Love in, I let Love in
Kétségbeesés és Árulás, Szerelem ronda kis ikertestvérei bekopogtak az ajtómon, beengedtem őket. Drágám, te vagy a büntetés minden korábbi bűnömért. Beengedtem a Szerelmet, beengedtem a Szerelmet.
The door it opened just a crack, but Love was shrewd and bold
My life flashed before my eyes, it was a horror to behold
A life-sentence sweeping confetti from the floor of a concrete hole
Az ajtó csak résre nyílt, de a Szerelem ravasz és bátor volt. Egész életem végigvillant a szemem előtt, rettentő volt a látvány: életfogytiglani konfettisöprés egy betonlyuk padlóján.
Well, I've been bound and gagged and I've been terrorized
And I've been castrated and I've been lobotomized
But never has my tormentor come in such a cunning disguise
Engem már megkötöztek, kipeckelték a szájámat és megrémítettek, és kasztráltak és kimetszették a homloklebenyemet, ám egy hóhérom sem vett fel ilyen leleményes álruhát.
O Lord, tell me what I done
Please don't leave me here on my own
Where are my friends?
My friends are gone
Ó Uram, mondd, mit követtem el! Kérlek, ne hagyj itt egyedül! Hol vannak a barátaim? A barátaim eltűntek.
So if you're sitting all alone and hear a-knocking at your door
And the air is full of promises, well buddy, you've been warned
Far worse to be Love's lover than the lover that Love has scorned
Nos barátom, ha egymagadban üldögélsz, és kopogást hallasz az ajtódon, és ígéretek járják át a levegőt, én figyelmeztettelek. Sokkal rosszabb a Szerelem szeretőjének lenni, mint a Szerelem által megvetett szeretőnek.
Az utolsó sorról egy bölcsésznek óhatatlanul beugrik az angol romantikus költészet egyik legismertebb idézete, Alfred Tennyson 1849-ben írt In Memorian A. H. H. című verséből:
„'Tis better to have loved and lost / Than never to have loved at all.” (Hivatalos fordítását nem találtam, szó szerint: „jobb, ha szerettél és elveszítettél, mint ha nem szerettél soha”.)
Más költők meg éppen a fordítottját vallják, mint például az olasz Giovan Battista Guarini 1590-es, Il pastor fido (A hű pásztor) című versében: „O dolcezze amarissime d’amore, quanto è piú duro perdervi, che mai non v’aver o provate o possedute!” (Ó édeskeserű szerelem, mennyivel rosszabb elveszíteni, mint soha meg nem ízlelni!) Amit Cave valószínűleg szintén ismert angol fordításában (Far worse it is to lose than never to have tasted bliss). És persze csavart rajta egyet-kettőt.
