Természetesen nem én döntöm el, hogy legyen-e olimpia – én a véleményemet döntöttem el. Ne legyen olimpia Budapesten, de legalább is legyen róla szavazás, és ha éppen arra járok a napokban, alá fogom írni a Momentum mozgalom ívét.

Döntésem meghozatalát mérlegelés előzte meg.

- Erősödne tőle nemzeti önérzetünk. Az én nemzeti önérzetem tökéletes egészségi állapotnak örvend. Magyarságomat adottságnak veszem, nem tartom sem érdemnek, sem sorscsapásnak. Nem vagyok rá büszke, nem is szégyellem. Örülök, ha honfitársaimmal valami jó dolog történik, szomorú vagyok, ha valami rossz. Ha egy versenyen részt vesznek magyarok, nekik drukkolok, amíg csak van értelme, és azzal a feltétellel, hogy ne viselkedjenek sportszerűtlenül. Ezen nem változtat, hogy hol rendezik az olimpiát. A bizonytalan nemzeti önérzetűek számára pedig egy ilyen egyszer felbuzdulás nem jelent gyógyírt.

- Nem kell hajnalig fennmaradni, ha valami érdekel az olimpia műsorából. Ez bármely európai rendezésű olimpia esetében igaz, és mivel Párizs is pályázik, ez az előny akkor is teljesül. (Megjegyzem, a franciák sem mind lelkesednek a hazai rendezésű olimpiáért, ők főleg környezetvédelmi okokból aggódnak.)

- Személyesen is megnézhetnék egyes eseményeket. Bár egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány az elmúlt húsz évben sporteseményt néztem meg a helyszínen, fiatalabb koromban ez jóval többször előfordult. Ezt az előnyt tehát elfogadom. Viszont attól tartok, hogy úgy járnánk ezzel, mint a Sziget-fesztivállal: az érdekesebb sportágaknál olyan magasak lennének a jegyárak, hogy a hazai érdeklődők közül kevesen tudnák megfizetni (a többire meg a kutya sem lenne kíváncsi). A nagy többségnek maradna a tévé.

- Sok turista jönne Budapestre. Olimpia nélkül is sok turista jön Budapestre, és az olimpia csak arra a három hétre dobná meg a vendégéjszakák számát. Utána nem fognak többen jönni csak azért, mert volt itt egyszer egy olimpia. Nagyon rövid távú előny, nagyon keveseknek.

- Az olimpia nemzeti ügy. Nem az.

 - Épülne Budapest infrastruktúrája. Az olimpia három hétig tart. A rendezéshez szükséges infrastruktúra kiépítése évekig. Márpedig jóval kisebb volumenű építkezések is hosszú hónapokon át kaotikus állapotokat idéznek elő Budapest életében. Azt nem fogadom el érvnek, hogy mi minden készülne el, amire egyébként is szükség van. Ha szükség van rá, nem kell az olimpiára hivatkozni ürügyként, hanem meg kell építeni, és kész.

- Három hétig élveznénk az olimpiai forgatagot. Az olimpia három hetére megállna az élet Budapesten. Még a legnagyobb eseményekre is csak pár tízezer ember fér be, és még ha több zajlik is egy napon és egyszerre, akkor sem haladjuk meg a százezret. A többiek a tévében nézik, vagy nem is nézik. Márpedig ha százezer ember mozog a városban, bizonyítottan teljesen megbénul a közlekedés, mintegy két millió ember bosszúságára, élvezetről szó sincs.

- A többit pedig kiválóan elmondta Tóta W. Árpád, aki sokkal jobban ír, mint én.

Szóval igen, tősgyökeres budapestiként szavazni akarok a budapesti olimpiáról. Kérek mindenkit, pártolót és ellenzőt egyaránt, hogy tegye ezt lehetővé.