Zórád Ernő-sorozat: Ivanhoe - utószó
2016. december 22. írta: Bayer Antal

Zórád Ernő-sorozat: Ivanhoe - utószó

zorad07.jpg2016 májusában került sor az Ivanhoe-ra kiadóm, a Nero Blanco Comix által megjelentetett sorozatban, amelyben Zórád Ernő klasszikus képregényeiből válogatok. Szokás szerint ezúttal is írtam hozzá egy szerkesztői utószót.

Walter Scottot joggal tartják a történelmi regény egyik első kiemelkedő képviselőjének, egyesek szerint a műfaj megteremtője. A zsáner meghatározásán azonban mindig is folytak viták, és tény, hogy a szigorúbb definíció szerint az Ivanhoe nem igazán „történelmi”, hanem csak „történelmi témájú” regény. Amin az értendő, hogy a hiteles – vagy legalábbis a korban kevéssé jártas olvasó számára hitelesnek tűnő – történelmi környezet csak keretként szolgál egy meg sem történt, másképp történt, elképzelt, akárhol, akármikor történhető cselekményhez.

Itt van például Oroszlánszívű Richárd, a „jó király”. Richárd valójában rövid, alig 41 évéig tartó életéből mindössze hat hónapot töltött Angliában, a többit Franciaországban, illetve a Szentföldön és fogságban. Fiatalkorában fellázadt apja, II. Henrik ellen, és még szövetségre is lépett annak ellenségével, a francia királlyal. Bár lovagi erényeit korabeli források alapján történészek is elismerik, azt is hangsúlyozzák, hogy valódi királyi teendőit elhanyagolta, nem lehet elmondani, hogy felelős uralkodóként viselkedett volna.

Öccse, Földnélküli János, a „rossz herceg” bátyja távollétében valóban túllépte helyettesi hatáskörét, ám amikor Richárd visszatért, hamar kibékültek, és őt tette meg örökösének is. Királyként János jóval többet törődött országával Richárdnál, és bár lehet, hogy emberként nem volt egy nagy jellem (amiről egyébként nehéz bármi biztosat mondani, ahogy Richárd esetében is), a történelemtudomány úgy emlékezik meg róla, mint akinek testvérével ellentétben volt érzéke az adminisztratív teendőkhöz, és jelentős mértékben járult hozzá Anglia megerősödéséhez.

A Scott regényében központi szerepet játszó „normann-szász” ellentét Richárd, de főleg János alatt már nem volt annyira jelentős, a főnemesek többnyire egységesen léptek fel a központi állam érdekét képviselő királlyal szemben. Ebben az időben jött létre a Magna Carta is, amelyben lehet látni az alkotmányos monarchia intézményének egyik alapkövét. Valójában Scott sokkal inkább saját korának üzent, és a skót nacionalisták és unionisták között viszályok elsimításának fontosságáról mondta el burkoltan személyes véleményét.

Szintén nem annyira a 12. századról, hanem inkább a 19. századról szól a két zsidó karakter, a gazdag Isaac és gyönyörű lánya, Rebecca szerepeltetése. Igaz, Oroszlánszívű Richárd idejében sok megkülönböztetés érte a zsidókat, sőt ő maga sem volt bűntelen ebben a tekintetben, hiszen koronázása után zavargások törtek ki Londonban, és a király egyetértésével számos zsidó házat felgyújtottak, több ismert zsidó személyiséget megöltek. Később azonban jobb belátásra tért, és mielőtt keresztes hadjáratra indult, rendeletben tiltotta a zsidók elleni támadásokat. Történészek szerint nem helytálló, hogy Rebeccát boszorkányként megégették volna, hasonló esetekre ebből a korból még nincs bizonyíték. A 19. század elején azonban nagyon is aktuális volt a zsidók helyzete az Egyesült Királyságban, hiszen ekkor volt napirenden az emancipációjuk. Scott regénye arra a sok megpróbáltatásra és igazságtalanságra utal, amely a zsidókat ezt megelőzően érte.

Ahogy már megszoktuk ezeknél a több száz oldalas regényekből adaptált műveknél, a képregény ezúttal is csak a cselekmény legfőbb vonalait tartalmazza, kényszerűségből rengeteget rövidít, és nem sok marad az írói mondanivalóból. Persze az Ivanhoe romantikus kalandképregényként is működik.

Richárd idealizálását például erősen fokozza Cs. Horváth Tibor, noha a regényben Scott nem egy kritikus megjegyzéssel illeti. Különösen szembetűnő, hogy Isaacot és Rebeccát egyszer sem nevezik zsidónak a képregényben – ugyanúgy, ahogy Faginról sem mondatott ki ez a sorozatunkban nemrég bemutatott Twist Olivérben. Ami ott még valamennyire érthető volt, hiszen Dickenst már saját korában bírálták a negatív sztereotípiáért, ám Rebecca egyértelműen pozitív karakter, és Isaacról sem hallatszik el egyetlen rossz szó sem. Valami nagyon furcsa öncenzúra ez, ami odáig megy, hogy Isaacot „pénzváltónak” nevezi Cs. Horváth, noha a regényben nem váltotta a pénzt, hanem kölcsönözte, magas kamatra.

A képregény 1967-ben jelent meg először a Füles rejtvénymagazinban. Az előzetes ajánlóban (amelynek az illusztrációját Kiss Ferencnek köszönhetően itt is bemutatjuk) a szerkesztők utalnak a regény alapján 1958-ban Roger Moore főszereplésével készült, Magyarországon csak évekkel később levetített tévésorozatra. Annak az epizódjai azonban eredeti történetek voltak, nem Scott regényének az átdolgozása. Zórád ellen is állt a kísértésnek, hogy az akkoriban – főként későbbi, de nálunk hamarabb megismert szerepének, az Angyalnak köszönhetően – nagy népszerűségnek örvendő színészről mintázza Ivanhoe-t.

ivanhoe_fules_ajanlo.jpg

Nem sokkal később a Képes Nyelvmesterben folytatásokban jelent meg a regény. Érdekesség, hogy ennek illusztrálására Zórád képregényéből kivágott képkockákat használtak fel – ezt a képet Verebics János blogjáról kölcsönöztem.

ivanhoe_kepesnyelvmester.jpg

Az Ivanhoe következő megjelenésére a Füles évkönyvében került sor, 1984-ben. Ekkor távolították el az eredeti, kisbetűvel írt szöveget, és helyettesítették vastag nagybetűkkel. Sajnos ezáltal számos részletet kitakartak, illetve a korábbi szövegrészek helye üresen maradt.

ivanhoe_01_1.jpg

ivanhoe_01_2.jpg

Míg az első megjelenéskor a páratlan oldalak a fejléc elhelyezése miatt valamivel kisebbek voltak a párosoknál, itt mind egyforma méretű volt. A kiegészítő részletek megrajzolását azonban valószínűleg korábban végezte el Zórád, hiszen 1970-ben az NDK-beli Frösiben közölt John Bird, der Geächtete című képregényhez az Ivanhoe oldalainak, képkockáinak nagy részét használták fel.  Próbáltam kideríteni, hogy miért volt szükség erre a módosításra, miért nem jelenhetett meg teljes terjedelmében, eredeti címén a képregény, ám sajnos német gyűjtő barátaim, Michael Scholz és Guido Weißhahn is csak találgatásba bocsátkoznak, és a lap akkori szerkesztőségéből már senki sem él, nincs kitől megkérdezni.

ivanhoe_01_3bird_11.jpg

A mostani kiadás tehát ezúttal is egyszerre újrakiadás és új kiadás: pontosan ebben a formában most jelenik meg először.

ivanhoe_01_4.jpg

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.