„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Nem, nem akarom. Egészen mást akarok.

Azt akarom – azt szeretném, de nagyon – hogy Magyarország kormánya és parlamentje önként vállaljon részt a migránsválság megoldásában, ahogy minden más közös európai ügyben is. Ezt most meg is könnyíti a számára, hogy a pozsonyi csúcs óta világos: egyetlen más EU-tagország sem akar korlátlan, felső határ nélküli kötelező kvótát.

Abba lehet hagyni a riogatást, és a gyanakvás izzítása helyett át lehet térni a józan szolidaritás nyelvére. A rászoruló menekülteket be kell fogadni, a gazdasági bevándorlókat meg lehet szűrni és fel kell világosítani. Nem szabad hagyni, hogy továbbra is százával fulladjanak tengerbe embertársaink, akár életerős fiatalembereket láttatnak a híradások, akár kisgyerekes családokat. Nehéz, nemszeretem és sokba kerülő meló, de valakinek el kell végezni, és az EU-nak van rá anyagi fedezete.

A kérdésről végleg kiderült, hogy eleve alaptalan volt feltenni, és mivel immáron egyértelműen okafogyott, a népszavazást le kell állítani. Ha pedig mégis megtartják, felesleges elmenni.