Szerzői kiadványok a Hungarocomixon, 1. rész
2015. december 03. írta: Bayer Antal

Szerzői kiadványok a Hungarocomixon, 1. rész

Bármennyire is merészen hangzik, ünnepélyesen kijelentem, hogy az idei Hungarocomix tökéletesen teljesítette remélt küldetését, amennyiben olyan képregények (és képregényes kötődésű fanzinok) egész sorával gazdagította a hazai választékot, amelyekre korábban még csak nem is gondolhattunk, és amelyek tökéletesen megállnák a helyüket egy nemzetközi mustrán is.

Azonnal hozzáteszem persze fontoskodva, hogy ez nem jelenti azt, hogy egytől-egyig kiváló képregények, és arra is érdemes figyelmeztetni a hagyományos stílusok és műfajok kedvelőit, hogy némelyik befogadása jelentős engedményeket szükségeltet képregényfogyasztási szokásaikhoz képest, sőt biztos van köztük olyan, amit bosszankodva tolnak félre. De most mindez nem érdekes, csak az, hogy izgalmas irányokba mozdul a magyar képregény „szerzőinek” nevezett szegmense. Megkockáztatom, hogy izgalmasabbakba, mint a tíz évvel ezelőtti első hullám, lásd PTSD vagy a Pinkhell és a Roham egyes képregényei.

Új fejlemény az is, hogy jó néhány kiadvány nem magyarul keletkezett, amire korábban csak elvétve volt példa. Az okok és indítékok különböznek, és néhányuknál valószínűleg csak a nyomtatásbeli megjelenés hirtelen elhatározása miatt nem készült magyar verzió, de kellemes meglepetés, hogy a szövegek angolsága nagyrészt korrekt, igazi hiba alig akad bennük.

A váratlan újdonságáradat ismételten felveti azt a régóta ismerős problémát, hogy a rendezvényeken kívül a szerzői kiadványok egy része egyszerűen elérhetetlen, beszerezhetetlen, a többi pedig szinte kizárólag a szerző vagy kisebb kiadó webshopjában vásárolható meg. Sajnos jelen pillanatban nem látok erre megoldást, de hátha más igen.

A szemlézés első helyére nálam az Eki & Coco című képregény kívánkozik. A rendezvény előtt csak annyit tudtam róla, hogy szerzője, Marjai Petra Lilla Gentben végezte egyetemi tanulmányait, és ez a diplomamunkája. Az ő esetében tehát kifejezetten furcsa lett volna, ha anyanyelvén írja képregénye szövegét, de remélem, előbb-utóbb lesz belőle magyar változat.

A borító és a Trikorder blog lelkes, de szűkszavú ismertetője alapján, a vidám színekből ítélve ártatlan gyermekmesének hittem, ám nagyobbat nem is tévedhettem volna, hiszen már az első oldalakon explicit szexjelenet fogadja az olvasót. Persze ne gondoljunk céltalan pornóra, ez a képregény egy fantasztikus utazás alkotójának a gondolatvilágába, szereplőinek és saját magának az útkeresésébe, ahol minden kép, minden történés kérdések egész sorát teszi fel. A képregénynek idehaza eddig teljesen ismeretlen területét nyitja meg a magyar közönség előtt, szándékosan eltérve a dominánsan férfi alkotók és olvasók által definiált fősodortól, különösen tekintettel az amerikai mainstream sablonjaira.

Akár már a képregény olvasása előtt érdemes felkeresni Petra Tumbler-blogját, és belenézni az itt olvasható esszéjébe (The Depiction of Women in Contemporary Comics). Ebből világosan kiderül, hogy az alkotója tudatosan készített felnőtt képregényt, és legalább ennyire tudatosan készített női képregényt. Abszolút komolyan veszi a képregény, mint kifejezési eszköz erejét, ugyanolyan elánnal és kockázatok vállalásával kutatja a lehetőségeit, mint ahogy a szereplői kutatják életük értelmét, feszegetik határait.

Az Eki & Coco narratív referenciái Marjane Satrapi, Alison Bechdel, Daniel Clowes (és sok más, általam még felfedezendő alkotó), a képi világáról pedig nekem leginkább az Aya de Youpogon ugrik be. Akinek mindezek a nevek nem mondanak semmit, rázós utazásra számíthat olvasás közben, aki viszont ismeri és kedveli a munkáikat, nagyon fogja szeretni ezt is.

Minden beharangozó nélkül az utolsó pillanatban esett be egy másik újdonság a BP Zines standjára. Valójában én is csak úgy értesültem róla, hogy megkérdeztem az árusokat, a sok zine közül melyik tartalmaz több-kevesebb képregényt, és egyből ráböktek a League of Lube-ra.

leagueoflube_1.jpg

Gyakorlatilag semmi háttérinformációm nincs róla, magukat idegen hangzású művésznevekkel (Frank Zippo, Sam Holgersson) álcázó alkotókat sem ismerem. Így még azt sem tudom, miért beszélnek szereplőik angolul, és miért eredeti francia nyelven idézik hosszasan az Internacionálét. Ebben a képregényben elmélyült útkeresés nincs, provokatív tartalom van, a 24 oldalas történetet 1960-as években Robert Crumb mosolyogva betette volna a Zap Comixba. És hogy fricskáiból mégis árad a frissesség, talán nem csak a magyar underground képregény jelentős fáziskésésének tudható be. Remélem, készül majd belőle idővel magyar kiadás is.

És akkor már legyen teljes a kép a BP Zines által terjesztett kiadványokból: megvettem a Lanczinger Mátyás által szerkesztett Star Wars fanzint, a Sketch Wookot is. Azt nem állítom, hogy megbántam, mert sok ismerősnek sok jópofa rajza van benne (és még néhány oldalnyi képregény is), de ebben az esetben nekem nem jön be az ár/érték arány. Értem, hogy szép és vastag papíron jobban mutatnak a rajzok, de hát egy fanzinnak olcsónak illik lennie, és ha ennek a biztosításához a kivitelezésnek is illeszkednie kell a nyomdaár miatt, hát tegyen úgy. Kifejezetten zavar, hogy nem csukódik be rendesen a füzet, 48 oldalas kiadványhoz ilyen papírvastagság mellett már gerinc és ragasztókötés dukál. De ne a fanyalgásé legyen az utolsó szó, inkább felsorolom, mely rajzok tetszettek a legjobban: Lanczinger Mátyás (Bo Shudda), Czakó András (Hroee-Rotfl), Felvidéki Miklós kis képregénye (Max Rebo), Horváth-Molnár Panna duplaoldalas rajza közvetlen utána, Haránt Ervin (Figrin Dan and the Modal Nodes) és Németh Gyula Palpatine-Darth Vader tükörrajza. (Most már csak az kéne, hogy becserélhessem egy Lanczinger-címlaposra, mert arról lekéstem…)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

TheM 2015.12.03. 21:26:22

sajnálom, hogy sokallod a 800 Ft-ot egy 48+4 oldalas kiadványra. amúgy azért, mert "fanzin" néven fut, még nem "kell" vagy "illik" fénymásolt lapokkal dolgozni, de hát kinek mi a fancy. én szerettem volna egy olyan kiadványt létrehozni, amit jól esik kézbe is venni, nem pedig egy sufnisalátát. a borítópapír valóban picit vastag lett, és igen, nehezen csukódik a füzet (lexikonnal kiválóan lapítható), és igen, a ragasztókötéses megoldáson én is gondolkodtam, de minderre én is már csak akkor jöttem rá, amikor a nyomdából kijövet a kezembe vettem. a tapasztalatokból tanul az ember. mint első saját kiadványomra, valamennyire büszke vagyok és arra is, hogy cirka egy hónap alatt a nulláról készült szinte az egész. és szerintem a 800 Ft potom összeg érte, nem tudom, mennyire gondolnál, 500? (az még a nyomdát se fedezné)

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2015.12.03. 21:47:52

@TheM: 500 forint, szerényebb kivitelben, nekem az jobban bejött volna. Azzal teljesen tisztában vagyok, hogy ilyen papírra annyiból nem jött volna ki. De hát ez csak az én véleményem, attól te még jogosan lehetsz rá büszke. :)

TheM 2015.12.03. 23:08:25

600-at fizettél egy 24 oldalas füzetért. vagy a képregény más kategóriába esik, mint egy art kiadvány? :) amúgy az első elképzelések közt volt, hogy pici zsebfüzet legyen, mint a TMNT, de menet közben alakult és végül az A5 mellett döntöttem (inkább a Hónaljháló vonalát követve). papír tekintetében pedig a Moleskine volt a példa, kivéve a borítót. nem baj az, ha kicsit az igényesség felé haladunk, nemzetközi példák, mint a Peow vagy a Nobrow kiadványai lebegtek a szemem előtt - már amennyire saját keretből ez megoldható volt. a továbbiakban már színes kiadványban is gondolkodom

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2015.12.04. 07:10:24

@TheM: Igen, nekem más kategóriába esik egy képregény, mint egy fanzin. Más meg biztos pont fordítva gondolja. (A 24 oldalas füzetért is sokalltam egy kicsit a 600-át, de győzött a kíváncsiság. Szerencsére tetszett.)
Ez egy olyan vita, amiben biztosan nem fogunk egyetérteni, lefolytattam már másokkal is. A "piacunk" kicsi és erősen árérzékeny, ezért mindenkinek, aki kiadásra adja a fejét, el kell döntenie, hogy mit helyez előtérbe. Több kiadvány, gyakrabban, olcsóbban, vagy kevesebb, ritkábban, drágábban. A nemzetközi példákat nem könnyű követni, hiszen már egy kétszer nagyobb piac is egészen más lehetőségeket jelent. Tudom, ezek csúnya gyakorlati szempontok, de hát én már közel 100 kiadványba tettem pénzt, neked meg ez az első. :)

TheM 2015.12.05. 09:26:51

@Bayer Antal: viszont, ha az úgynevezett "piacot" vesszük, ami itthon jószerével 2-3 db fesztivált (esetleg börzét) takar, akkor a gyakoriság évente kb. ennyit jelent :) már ha házi készítményekről beszélünk (de hát mi másról is beszélnénk). és akkor már miért ne legyen pofája is a dolognak. inkább legyen alacsonyabb példányszám, de mindenképp nézzen ki valahogy. a salátákból már bocs, de elegem van, és a te 100 kiadványod nagy része is pont olyan, hogy nem szívesen veszi kézbe az ember (gyenge papír, gyenge nyomat és még csak nem is fanzinnak szántad őket. az okfejtésben így érzek is némi ellentmondást). mennyiség helyett inkább a minőség mellett voksolok. a nemzetközi példát nyilván úgy követem, ahogy tudom, ahogy a lehetőségek engedik. alkotókban nincs hiány, de pl. példányszám vagy terjesztés már más kérdés. a témától is függ, a star wars-ra építettem, de ehhez képest szerintem a keményvonalas rajongók elmaradtak. viszont így is teljesen elfogyott az egész. elsőre azért nem rossz. tavaszra szeretnék teljesen saját cuccot is, meglátjuk, azzal hogyan alakulunk.

TheM 2015.12.05. 09:30:13

@TheM: azzal viszont egyetértek, hogy alapvetően más egy art zin (vagy fanzin) és egy képregény (akár antológia), de vannak átfedések, alkotókban ill. hátszél tekintetében is... nem véletlen, hogy egy képregényes vásáron keresztül gyűrűzik be nálunk a dolog. de ha megerősödik, lehet, hogy le is fog válni róla (de ez nagyon a jövő zenéje)

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu