Jövő héten jön Budapestre a Blondie. Még nem döntöttem el, hogy elmenjek-e a koncertjükre, mert hát azért elég borsosak a jegyárak, és noha mindig is bírtam a bandát, annyira nem voltak nagy kedvenceim, hogy bármi áron megnézzem, mire képes Deborah Harry bőven hatvan felett… Mindenesetre ahhoz eléggé foglalkoztatott a dolog, hogy elővegyem a CD-iket, és keressek egy számot, amiről lehetne blogbejegyzést írni. Minő véletlen, találtam képregényes vonatkozásút.

Igaz, már az együttes nevében is van valami képregényes, hiszen az idősebbek (mármint idősebb amerikaiak) számára a Blondie név az 1930-as és 1940-es évek egyik legnépszerűbb – és a mai napig létező – comic strip-sorozatát idézi fel. De állítólag ehhez nincs közük Harryéknek, akik eredetileg Angel and the Snake néven futottak, és csak azért változtattak, mert minden második kamionsofőr „Hey Blondie!” kiáltással próbálta leszólítani a feltűnően csinos, egy időben Playboy-nyusziként is tevékenykedő énekesnőt.

Ennél jobban nem mélyülnék el a csapat történetében, sok helyen el lehet olvasni. Térjünk rá rögtön az első nagylemezükre (Blondie, 1976), amelynek az egyik legsikeresebb, Angliában kislemezen is kiadott száma volt a Rip Her to Shreds.

A dal címe nagyjából szó szerinti fordításban „Tépd ízekre” vagy „Szaggasd cafatokra”, átvitt értelemben pedig, nos, hát ugyanezeket a kifejezéseket mi is szoktuk átvitt értelemben használni.

Egy időben elterjedt a nézet, hogy a lány, akinek a szó szerinti vagy átvitt értelemben vett „cafatokra szaggatására” szólít fel a dal, nem más, mint Nancy Spungen, a kor egyik legismertebb „groupie”-ja, aki megfordult többek közt az Aerosmith, a New York Dolls és a Ramones környékén, míg végül a Sex Pistols-tag Sid Vicious mellett kötött ki. Ez elvileg lehetséges lenne, hiszen kezdetben a Blondie is a punk szcéna részét képezte, így a dalt szerző Harry és Chris Stein ismerhették Nancyt, bár a lány igazán híressé-hírhedté inkább csak pár hónappal később vált, amikor már minden bizonnyal befejeződött a lemez felvétele.

Csak részben elvetve ezt az elképzelést, többen úgy gondolták, hogy általában szól a dal a groupie-jelenségről, azokról a lányokról, akik bármi áron fel akarják hívni magukra a rocksztárok figyelmét. Ez már valamivel közelebb járhat a valósághoz, ugyanis Harry egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a dal témája pletykarovatoknak a hírességek életére gyakorolt hatása.

Ha ő mondja, ez biztos így is van, tehát ennek a szellemében érdemes olvasni a dalszöveget. Ami még feltűnő – és ezzel össze is kapcsolható – a divat és a reklám világából vett sok hasonlat, a közhelyekre épülő beskatulyázás romboló hatása.

Hey! Psst Psst! Here she comes now!
Oh, you know her, would you look at that hair
Yeah, you know her, check out those shoes
She looks like she stepped out of the middle of somebody's blues

Hé, figyusz, ott jön az a csaj, tudod, ismered, nézd már meg a frizuráját, nézd meg a cipőjét, úgy néz ki, mint aki valakinek a depis hangulatából lépett elő.

She looks like the Sunday comics
She thinks she's Brenda Starr
Her nose job is real atomic
All she needs is an old knife scar

Úgy néz ki, mint a vasárnapi képregényoldal, Brenda Starrnak képzeli magát. Atom, ahogy megcsináltatta az orrát, már csak egy régi késsel okozott sebhely hiányzik az arcáról.

Brenda Starr száguldó riporterlány volt. A napi kalandképregény 1940-ben indult, eredeti rajzolója, Dale Messick 1982-ig vitte, és csak 2011-ben szűnt meg. A comic strip egyik fő különlegessége abban állt, hogy az alkotója nő volt (ami miatt eleinte a szerkesztő nem is akarta befogadni a képregényt), aki egy igazi modern lányt teremtett meg Brendában. Brenda egy talpraesett, világjáró újságírónő volt, szükség esetén nem habozott fegyverként bevetni a nőiességét. Exotikus kalandjai néha már az erotika irányába is elmozdultak, de ilyenkor a már említett szerkesztő könyörtelenül kicenzúrázta a túl mély dekoltázsokat, és persze Brenda köldökét sem lehetett látni soha (igen, ahogy a hollywoodi filmekben 1968-ig alkalmazott hírhedt Hays Code, az amerikai képregényekben a szerkesztő tiltotta a köldöknézegetést – nyilvánvaló félreértésből, hiszen a szabályozásban nem esik szó a köldökről, csak az „indecent exposure” kifejezést használja).

A késsel okozott sebhely a Brenda Starra nem annyira jellemző, inkább más képregényekre (pl. Dick Tracy), de itt nyilván nem is erről van szó, hanem arról, hogy de jó lenne megvagdosni. És akkor itt lehet hátborzongani, hiszen nem egészen két évvel a dal megszületése után Nancy Spungent késsel ölte meg a kemény drogok hatása alatt álló Sid Vicious (bár hasba szúrta, nem az arcát vagdosta meg).

Yeah, she's so dull, come on, rip her to shreds
She's so dull, come on, rip her to shreds

Annyira unalmas egy lány, gyere, tépjük cafatokra.

Oh, you know her, "Miss Groupie Supreme"
Yeah, you know her, "Vera Vogue" on parade
Red eye shadow, green mascara
Yuck! She's too much!

Ó, ismered te is, „a legnagyobb groupie”-t, a parádézó „Vera Vogue”-ot (ez az utalás valószínűleg Vera Wangre, a Vogue divatlap szerkesztőjére, majd híres divattervezőre vonatkozik). Vörös szemfesték, zöld szempilla, fúj, ez túlzás! (Ne feledjük, 1976-ban vagyunk, amikor még nemigen terjedt el ilyen szokatlan színek használata.)

She looks like she don't know better
A case of partial extreme
Dressed in a Robert Hall sweater
Acting like a soap opera queen

Úgy viselkedik, mint aki nem tudja, mit csinál, részben végletes (ez valószínűleg egy poén akar lenni, de nem találtam nyomát, hogy mire utalhat). Robert Hall-szvettert visel, és úgy viselkedik, mint egy szappanopera főszereplője.

A Robert Hall Clothes a negyvenes években úttörő szerepet játszott a ruházati és ruhabolti reklámok terén, és megfizethető áraival az élen járt a nagyáruházi konfekció elterjesztésében is. Aki Robert Hall-szvettert viselt, nyilván odafigyelt a reklámokra, amelyek (éppen a reklámok, eleinte főként szappanreklámok sokasága miatt) szappanoperáknak nevezett tévésorozatok szüneteiben futottak.

Az RHC egyik humoros reklámfilmje egy animáció volt:

She’s got the nerve to tell me she's not on it
But her expression is too serene
Yeah, she looks like she washes with Comet
Always looking to create a scene

Van pofája azt mondani, hogy nincs benne (akármi legyen is az, amiben benne kellene lenni) vagy van pofája azt mondani, hogy nem szív valamit (ez nem világos a kontextusból, szabad az értelmezés), de az arckifejezése túl derűs. Igen, úgy néz ki, mint aki Comet mosószert használ, mindig keresi a lehetőséget, hogy jelenetet rendezzen.

A Comet mosószerek reklámarca egy Jane Withers nevű színésznő volt évtizedeken át, épp egy évvel ennek a számnak a keletkezése előtt szállt ki. Állandó karaktere egy Josephine nevű vízvezetékszerelőnő volt, és újabb – áttételes – képregényes vonatkozásként íme egy kis reklámképregény ennek a figurának a szereplésével.

Oh, you know her, "Miss Groupie Supreme"
Yeah, you know her, "Vera Vogue" on parade
Yeah, you know her, with the fish-eating grin
She's so dull

A „halevő mosoly” önelégültséget, esetleg zavart jelez.

Yeah, there she goes now
She making out with King Kong
She take her boat to Hong Kong
Well, bye bye sugar
And not a minute too soon

Igen, ott megy, King Konggal kavar, Hong Kongba hajózik, nos, ég veled, édes, épp ideje volt, hogy lelépj.

Még mindig nem tudom, hogy elmenjek-e a koncertre.