Nemrég ismét szerencsével jártam a bolhapiacon, és megvettem pár számot a Füles második évfolyamából. Akkoriban – 1958-ban – éppen a Monte Cristo grófja futott a rejtvénylapban, Korcsmáros Pál rajzaival. Nem tudtam ellenállni, elfogott a kíváncsiság: vajon ennek a képregénynek a forgatókönyve is rejteget érdekességeket, ahogy az egy évvel korábbi Nyomorultaké és az egy évvel későbbi Jenkié?

A válasz igen, ám ezúttal egy harmadik fajta forrásból merített Cs. Horváth Tibor. Mielőtt azonban kielemeznénk, álljunk meg egy pillanatra. Dumas regénye eredetileg hat, egyenként 500+ oldalas kötetben jelent meg, de még a modern, sűrűbben szedett kiadások sem vállalnak kevesebbet három kötetnél és 1500 oldalnál. A Fülesben megjelent képregény 72 oldalt, 261 képet kapott, tehát nyilvánvaló, hogy hűséges adaptációról szó sem lehetett, legfeljebb zanzásított, egyszerűsített verzióról – sajnos, a korabeli lehetőségek ennyit engedtek meg, ezt tudomásul kell venni. Ám a hivatalos szándék az volt, hogy a képregények révén népszerűsítsék az eredeti irodalmi műveket.

Csakhogy Cs. Horváth nem a regényből indult ki – hanem Robert Vernay 1954-ben leforgatott, 180 perces filmváltozatából, Jean Marais-val a főszerepben. Márpedig ez a verzió több ponton is eltér Dumas történetétől, és nem csak a kényszerű rövidítés miatt.

Két példát emelünk ki, megmutatva az adott filmrészletet és a megfelelő képregénykockát, valamint amolyan „kontrollként” a vonatkozó részt az évekkel korábban (még a film előtt) készült amerikai Classics Illustrated képregényverzióból – amely bár ugyancsak összehúzza 62 oldalra a cselekményt, változtatásokat nem eszközöl rajta.

Nem tudom, ki mikor olvasta a Monte Cristót, de talán rémlik, hogy Edmond Dantès problémái egy levéllel kezdődnek, amelyet az Elba szigetére száműzött Napóleon írt, és amelynek a kézbesítésére Edmond vállalkozik. A regényből nem derül ki egyértelműen, hogy a fiatalember személyesen a császártól vette volna át, Napóleon ugyanis nem jelenik meg egyszer sem a könyvben, bár természetesen sokat beszélnek róla.

De a filmesek úgy gondolták, muszáj színre léptetni a császárt, aki kezet is fog Dantèsszel.

A regényben ilyen jelenet nincs, ahogy a CI verzióban sem – a fiatalember kitérő választ ad a levél létezését firtató kérdésre.

Jean Marais valóságos szuperhős volt az 1930-as és 1960-as évek között, kosztümös filmek tucatjában szerepelt, elképzelhetetlen lett volna, hogy ne ragadjon kardot, és ne győzze le ellenfelét. Hát itt is megkapta a lehetőséget.

A regényben ez sem így történik. A grófot Mortcerf fia kihívja párbajra, ám miután anyjától, Mercedestől megtudja, hogy apja valóban súlyosan vétett ellene, bocsánatot kér, és a párbaj elmarad. Ez idáig rendben van, a filmben és a képregényben is, bár utóbbiból kimarad az az apróság, hogy Edmond előző este elhatározza, hogy nem fog lőni, készen áll meghalni a fiatalember keze által. Ezután Mortcerf elrohan a grófhoz, és követeli, hogy vele párbajozzon. A regényben Monte Cristo rááll, de előbb felfedi magát előtte. „Edmond Dantès!” – kiáltja Mortcerf, amikor felismeri, majd minden erejét elveszítve távozik, hazamegy, és főbe lövi magát.

A filmben azonban megvolt az obligát párbaj, Jean Marais sarokba szorította ellenfelét, nem csak erkörcsileg, hanem fizikailag is megsemmisítette. Ezt a változatot vette át a képregény is, csak rövidebbre fogva (két kockába sűrítve).

Még egy érdekesség a filmből: a felvezetésben rajzok ábrázolják a főszereplőket. Nem sikerült kideríteni, hogy ki készítette ezeket, de úgy vélem, az öltözékük – ahogy persze a filmbeli jelmezek is – hatott a képregényben bemutatottra.

Azt pedig, hogy minden rövidítésen lehet még tovább kurtítani, a Füles 14 évvel később bizonyította, amikor az újraközlésnél áttördelték az eredeti 72 oldalt 32 oldalra. Igaz, ezt indokolta valamelyest az időközben a lapnál bekövetkezett méretváltás, és darabra tulajdonképpen csak 4 kockával lett rövidebb ez a verzió, de az oldalkompozíciók – és a tónusok – áldozatul estek annak, amit Kiss Ferenc egyszerűen csak „A Nagy Olló Korszakának” szokott nevezni… (Cserébe megtoldották a címet egy h betűvel, és rondább betűkkel írták át a szöveget.)