Ez most csak úgy eszembe jutott, különösebb apropó nélkül, és azóta sokat hallgatom. Magyar dalszövegről lévén szó nem állok neki magyarázgatni vagy értelmezgetni, csak annyit mondok, hogy az "osztályon felüli elmeosztály, a félelem bére csak ennyi" sorok aktualitása valahogy mindig felelevenedik, úgy látszik.

A dal már az Európa Kiadó első, 1982-ben fű alatt, kazettán terjesztett, hivatalosan csak az 1990-es években megjelentett hanganyagán is szerepelt, de rajta volt az 1987-es, "szabályosan" kiadott Popzene c. LP-n is.

Kísértetek az idők mélyén
Hiányzó láncszemek
Utcára néző ablakokban
Utcára néző emberek,
Valami végleg megváltozik
Összeomlik hangtalanul
Ami van és ami nincs
Nem vész el, csak átalakul

Ez a város egy távoli bolygó
Itt élni nem rossz, és itt élni nem jó
Osztályon felüli elmeosztály,
A félelem bére csak ennyi
A legjobból a legtöbb kell
De ez is jobb, mint a semmi

Az értelmes gépek hajnalán
Átmenetelek az életemen
Évmilliók jönnek az ember után
Rohadt érzés, de én szeretem
Ezer úton egyfelé
Szomorú este vár a bárban
Harmadik típusú találkozások
Idegenek az éjszakában

Ideje új kalandoknak,
Semmi nem történik újra
A gépek elbarangolnak
A képzelet határain túlra
Kezdetét veszi a lehetetlen
Valami, amit nem ismerünk
Az idők végtelen szakadéka fölött
Különös holnapra ébredünk