Egészen különleges képregény néhány példányával érkezett Romániából Dodo Nita barátunk az idei fesztiválra, és mivel angol nyelven készült, az egyiket magamhoz is vettem. Jól tettem.

A Mila 23 főszereplője Ivan Patzaichin, a legendás román kenubajnok, aki miatt annak idején nagy bánatunkra 1968-ban párosban, 1972-ben egyéniben kellett megelégednie Wichmann Tamásnak az olimpiai ezüstéremmel. Patzaichin valami fantasztikus versenyzői karriert tudhat a magáénak, hiszen még 1984-ben, 35 évesen is nyerni tudott párosban, 16 évvel az első aranya után – öt olimpián összesen négyszer volt első, hétszer érmes, világbajnokságokon pedig 22 érmet szerzett, köztük kilenc aranyat. Visszavonulása után edző lett, jelenleg is a román kenuválogatott szövetségi kapitánya, a tanítványai által besöpört érmek száma meghaladja a százat.

Mivel pedig a képregény kiadója az Ivan Patzaichin Társaság, az ember azt hinné, a sportsikerekre koncentráló, a több generáción átívelő pálya során előkerülő riválisokkal folytatott nemes küzdelmeket kiemelő történetet fogunk kapni. Ezzel szemben a sportról alig van szó, a „Repülő Indián” versenyeire az 50 oldalból mindössze kettőt szán az író, George Dragan.

Helyette egy amolyan „eredettörténetet” olvashatunk, amelyben a kis Ivan a Duna-delta színes folklórjával találkozik. Előkerül Ruszalka, a vízi tündér, Mama Padurii, az erdő anyja, Jezinka, avagy ismertebb orosz nevén Baba Jaga, a német mitológiából származó Waldgeistok, avagy erdei szellemek, Calandrinon, a román mitológiában a végzet madara, Gamajun, az orosz folklór jövendölő madara és a magyar legendákból ismert turulmadár is. Mindezekről az alakokról rövid leírást is ad a szerző a kötet végén.

Alex Tambala, a rajzoló és színező remek munkát végzett. Az 1980-ban született alkotó 11 éves korában döntötte el, hogy képregényrajzoló lesz, beiratkozott a bukaresti Francia Intézet könyvtárába, és mindent felfalt, amit csak ott talált. Képzőművészeti tanulmányokat végzett, majd 2001-ben egy rövid képregényével bekerült egy román antológiába, amelyre felfigyelt egy francia kiadó, és hamarosan munkát kínált neki, így hát úgy tűnik, meg tudja valósítani az álmát, és meg fog tudni élni képregénykészítésből. Az idei párizsi könyvvásár egyik vendégeként készült vele az alábbi interjú, amelyben több munkájából látható mintaoldal.

Nagyon érdekes képregény, jó lenne hasonlókat látni nálunk is. Tavaly a Papp Lacival megmozdult valami, ez egy ígéretes irány lehetne, amolyan átmenet a tiszta bérmunka és az elgondolkodó, elgondolkodtató szerzői interpretáció között. Megfelelő marketingtámogatással, persze.