A Comicsinvestről szereztem egy gyönyörű „oversize” képregényt, amely egy DC-válogatás, 1977-ben jelent meg, teljes címe „Limited Collectors’ Edition presents: Best of DC, volume 1”. Neal Adams, Jim Aparo, Alex Toth, Joe Kubert, Curt Swan... csupa klasszikus finomság. A kötetben az első egy Batman-történet a Night of the Reaper, amely egyébként már megvolt nekem egy másik gyűjteményes kiadásban, de dupla méretben egészen más élmény Adams rajzait látni.

A sztorinak, amely eredetileg a Batman 237. számában jelent meg, 1971-ben, két különlegessége is van. Egyrészt egyike a „bújtatott” DC-Marvel crossovereknek, amelyeket a mindkét kiadónak dolgozó alkotók poénból követtek el, évekkel azelőtt, hogy a két nagy rivális hivatalosan is összeeresztette volna a szuperhőseit. Másrészt pedig több alkotó is színre lép, méghozzá néhányan nem csak egy-egy képes „cameo” erejéig, hanem tényleges szerepet is kapnak a történetben.

A hátteret a 2008-ban elhunyt Tom Fagan által az 1960-as évek derekától szervezett hatalmas, szuperhősös tematikájú Rutland Halloween-parádék nyújtották. A Wikipédián fel is vannak sorolva a parádé említései az Avengers, a Thor, a Justice League of America és más címek egyes számaiban.

Rögtön a képregény második-harmadik dupla oldalán az egyik kocsin egymás mellett integet Hawkman és Captain America, és bár természetesen – Batman-füzetről lévén szó – a DC-karakterek dominálnak, de felfedezhető még a beöltözött résztvevők között Havoc és Quicksilver is. A kocsi mellett elvonuló négy fős társaság élén Dick Grayson, alias Robin ismerhető fel, haverjai viszont egytől egyik képregényalkotók, balra Berni Wrightson, mellette kicsit hátul Gerry Conway, jobbra pedig Alan Weiss.

Wrightson (aki a sztori ötletét adta) a Swamp Thing társalkotója, leginkább horrorképregények rajzolójaként ismert. Conway (aki ekkor még 20 éves sem volt) a „felelős” Pókember szerelmének, Gwen Stacynek haláláért, és ő találta ki a Megtorló figuráját, a DC-nél pedig nyolc éven át írta a Justice League sorozatot. Alan Weiss (akinek a legnagyobb szerep jut a történetben) leginkább a Marvelnek, valamint a Creepy és Eerie horrorantológiáknak dolgozott.

További ismerősök jelennek meg a 12. oldalon, a partin. A felső képen az igazi Batmant fogadó szemüveges ál-Batman maga Fagan (aki állítólag mindig ezt a kosztümöt viselte a parádén, de sose fedte fel a személyazonosságát), a narancssárga ingben guggoló fiatalember Len Wein, mögötte pedig Mark Hanerfeld. Akik amúgy „valódi” DC-karakterek, amennyiben róluk mintázták Cain és Abel figuráját, a House of Mystery illetve House of Secrets horrorantológiák házigazdáit, akik aztán a Sandman-ben is előkerültek.

Wein a Swamp Thing másik társalkotója, valamint ő találta ki Rozsomák figuráját a Marvelnek, és ő lehelt új életet 1975-ben az X-Menbe, vagyis az ő karaktere eredetileg Vihar, Kolosszus és Árnyék. Hanerfeld Joe Orlando szerkesztő asszisztense volt a DC-nél, néhány rövidebb történetet írt.

Az alsó képen „Thorral” maga a történet írója, Denny O’Neil beszélget, előtte pedig Marv Wolfman látható. (A történet rajzolója Neal Adams.)

O’Neil az egyik legismertebb Batman-író, Wolfman nevét leginkább a New Teen Titans sorozathoz lehet kötni. Az ő általa kitalált karakterek közé tartozik Destiny (akit majd Neil Gaiman „tesz meg” Morpheus testvérének a Sandmanben), a Marvelnél pedig Blade (Penge).

A teljes történet ezen a blogon el is olvasható.