A füst és a láng: új magyar Star Wars-képregény harminc év után
2012. október 29. írta: Bayer Antal

A füst és a láng: új magyar Star Wars-képregény harminc év után

A hátteret talán nem kell túl részletesen ismertetni, maradjunk a lényegnél: az 1980-as évek elején a Star Wars-filmek magyarországi bemutatójához a mozikat akkoriban egymaga ellátó forgalmazó reklámcélból feldolgoztatta képregényben a filmeket Fazekas Attila rajzolóval, és a forgatókönyveket készítő Cs. Horváth Tiborral. Az akcióról nem tájékoztatta a jogtulajdonos Lucasfilmet, aki azonban értesült a dologról. Ezért aztán az eredeti trilógia harmadik részének a képregényes adaptációjára már nem kerülhetett sor.

A magyar rajongókat ebből kifolyólag közel harminc éve bántja a hiányérzet, és maga Fazekas Attila is többször elmondta, nagy örömére szolgálna, ha befejezhetné a művet. Hivatalos keretek között erről azonban sokáig szó sem lehetett, de a kitartás nemrég elnyerte méltó jutalmát, és a Magyar Star Wars klub megkapta a zöld jelzést ahhoz, hogy limitált példányszámban, kizárólag a klub rendezvényein történő értékesítésben, fanzin jelleggel elkészíttesse Fazekassal a Jedi visszatér képregényváltozatát.

A dolognak híre ment, és a lelkesedés hamar bosszúsággal vegyült, sőt durva megnyilvánulásokhoz vezetett azok részéről, akik kizárva érezték magukat, azzal érvelve, hogy a kiruccanás a budapesti rendezvényre túl nagy kiadással járna a számukra. Csatlakoztak a képregényes fórumon folyó szóváltáshoz azok is, akik nem voltak képesek vagy hajlandók felfogni és elfogadni, hogy a jogtulajdonos milyen feltételt támasztott, és a klub részéről érkező válaszok hangneme sem mindig képviselte a diplomácia magasiskoláját.

Miközben az új magyar képregénykiadványok még akkor is komoly gondokkal küszködnek, ha a csillagok valamilyen szerencsés együttállása esetén országos terjesztéshez jutnak, és alig pár száz példányban fogynak, a Jedire várók lelkesedéséből arra lehetett volna következtetni, hogy a Lucasfilm által engedélyezett 500 példánynak a sokszorosa sem lenne elegendő az igények kielégítésére, és hogy a Star Wars klub rendezvényén akár ökölharc is kialakulhat az egész éjszaka sorban állók között. Voltak ugyan, akik jelezték, hogy egész más világban élünk már, mint amikor az első Csillagok háborúja-füzetek 100 ezres nagyságrendben fogytak, és fogadni mertek volna, hogy éppenséggel jutna az 500-ból elegendő az éppen másnap megrendezendő képregénybörzére is, ha lenne megfelelő szándék és leleményesség az ottani árusítás megoldására, de a leghangosabban és a legvehemensebben a frusztráltság szólalt meg. Valójában a kepregeny.neten folyt , 150 hozzászólást generáló vitában mindössze 38-an vettek részt, és ezeknek egy része nem is a képregényről, hanem a vitáról szólt – a látszólag nagy port igen kevesen verték fel.

Aztán eljött a nagy nap, és eljött a másnap is, a képregénybörze, ahol halhattuk azoknak a beszámolóját, akik részt vettek a Star Wars klubnapon is. Egybehangzóan azt mondták, hogy tülekedés nem volt, csak hosszú sor, de az is főleg azért, mert Fazekas Attila mindenkinek dedikált, és mindenkivel kedvesen elbeszélgetett. Az 500 példányból végül csak mintegy 300 fogyott el, annak ellenére, hogy az időközben bevezetett egy darab per fő limitet visszavitték az eredetileg tervezett két példányra, és személyes értesüléseim alapján volt, aki négyet vehetett.

Noha ezek szerint a kiadvány ritkaságértéke nem ér fel azzal, amire egyesek vészmadárként számítottak, szinte természetesnek mondható, hogy már másnap megjelent pár példány a vaterán, az ott megszokottnak számító, a piaci realitásoktól messze elrugaszkodott árakon – volt, aki az eredetileg 1000 forintos kiadványt 10 ezerről indította, és 20 ezres villámáron kínálta.

Mindezeket és még sok mást is megírt a Könyvesblogon a képregény- és Star Wars-rajongásáról egyaránt ismert Hamlet kolléga, aki ezúttal is el tudta intézni, hogy (a magáról a képregényről is részletesen szóló) kritikája hosszabb időre kikerüljön az index címlapjára. Ez komoly publicitást szokott szerezni az adott cikknek, több tízezren elolvassák, és ömleni kezd a különböző hangvételű kommentek áradata. Arra azonban még a szkeptikusok sem számítottak (így én sem), hogy a sok tízezer cikkolvasó egyikének az ingerküszöbén sem jutott át ez a képregényes cikk – a kommentek száma még most, kilenc nap után is kerek nulla.

Persze, lehet, hogy ez annak szól, hogy Hamlet mindent elmondott a képregényről, amit csak lehet – és elismerem, hogy alapos munkát végzett a film, a képregény és a korábbi képregények összehasonlításával – de ne áltassuk magunkat, ha egy téma megihleti az egyszeri indexolvasót, akkor kommentezni fog, teljesen függetlenül a cikk minőségétől. De úgy látszik, egy új magyar képregény akkor is hidegen hagyja a közvéleményt, ha az Star Wars.

És milyen maga a képregény? Profi, ahogy az Fazekas Attilától megszokott és elvárható. Mivel a történet elejét, közepét és végét már közel harminc éve ismerjük, nagy izgalmakat nem okoz az olvasónak, aki így csak a megvalósításra koncentrálhat. Nem tudom, mennyire oszlanak meg a vélemények annak a tekintetében, hogy jó-e, ha egy film alapján készült képregény hűségesen ragaszkodik a filmhez, jó-e, ha a képregényfigurák arca megegyezik a filmszereplőkével, és a beállítások is egyértelműen visszaköszönnek. Én jobban szoktam szeretni a szabadabb adaptációkat, érdekesebbnek tartom, ha valaki az eltérő médium eltérő eszközeivel igyekszik az eredeti műhöz hasonló hatást elérni. Becsületére legyen mondva persze Fazekasnak, hogy nem egy „utólagos storyboardot” készített, hanem igyekezett izgalmas panelelrendezésekkel operálni. Szóval egy jól megcsinált, dinamikus képregény, amely még szebben mutatna nagyobb méretben, no de az elvárások között szerepelt a korábbiakkal megegyező méret is. Ha valakinek esélye nyílik megszerezni az eredetinél nem sokkal többért, tudom ajánlani, igen jó vétel.

Csak az a címlap, csak azt tudnám feledni...  Az előzetes viszont jól néz ki, ugye.

süti beállítások módosítása