Az 1960-as évek első felében színre lépő többi angol együttessel ellentétben a Rolling Stones tagjai nem mosolyogtak a lemezek borítóin. Bár a csapat „dühös fiatalokként” való ábrázolásának az ötlete fotósuktól, David Baileytől származott, pózolásukban, színpadi és színpadon kívüli viselkedésükben is tükröződött az értelmiségi és proli lázadásnak a korra jellemző egyvelege.
Chuck Berry, Muddy Waters, Buddy Holly, sőt, Lennon-McCartney számokra építő első kis- és nagylemezek után érett meg a Jagger-Richards szerzőpáros annyira, hogy a saját dalait helyezze előtérbe. Bár előtte már a The Last Time is feljutott a csúcsra a brit slágerlistán, a pár hónappal később, 1965 májusában kiadott Satisfaction volt az első Stones-szám, amely világszerte az élre tudott kerülni. A dal címe első ránézésre a boldogságot nem is, legfeljebb elégedettséget remélő „akkori mai” fiatalságra utal, ám a teljes cím nem ez, hanem (I Can’t Get No) Satisfaction – mosolyra tehát valóban semmi ok. (A címben található kettős tagadás ne vezessen félre senkit: ez nem matematika, két „nem”-ből nem lesz „igen”, az élő nyelvre jellemző grammatikai hanyagságról van csupán szó.)
De mit is jelent valójában az a cím? Mielőtt elolvasnánk az egész dalszöveget, tekintsünk vissza egy évvel korábbra. Ekkor vette fel a zenekar második nagylemezének az anyagát, közte Muddy Waters egyik legnagyobb sikerét, az I Can’t Be Satisfied-ot. Remek kis blues, és bár szerzője nem volt egy alanyi költő, sorsának ismeretében különösebb gond nélkül megfejthető, hogy kesergésének a jelentése valójában egy értetlenkedés, miért nem elég neki az, amit megkapott (számtalan szeretője sok kicsi Morganfielddel is meglepte az évek során).
A Satisfaction riffjét és refrénjét álmából felriadva kitaláló és azonnal lejegyző Richardsnak egészen biztosan Muddy Waters dala is a fejében járhatott, ám a szám „rendes” megírása Jaggerre várt.
I can't get no satisfaction, I can't get no satisfaction
'Cause I try and I try and I try and I try
I can't get no, I can't get no
A felvezető refrén remekül hangzik, és ahogy már csak a sikeres daloknál szokás, mindenki kívülről tudja, önfeledten kiabálja. Pedig még nem is tudjuk, mit nem kap meg narrátorunk: elégedettséget? kielégülést? megfelelő bolti kiszolgálást?
When I'm drivin' in my car, and the man come on the radio
He's tellin' me more and more about some useless information
Supposed to fire my imagination
Az első strófa után már okosabbak vagyunk. Ülök a kocsiban, megy a rádió, és egy pasas mindenféle haszontalan információkkal tömi a fejemet, amitől be kéne indulni a fantáziámnak. Kitaláltad: reklám.
When I'm watchin' my TV and a man comes on and tell me
How white my shirts can be
But, he can't be a man 'cause he doesn't smoke
The same cigarettes as me
A hirdetések sora a tévében folytatódik, mosószert ajánl egy férfi, akivel azonban nem tudok azonosulni, mert nem ugyanazt a cigit szívja, mint én. Ez a versszak egyszerűen zseniális: abban az időben, amikor még szabad volt reklámozni a dohányipari termékeket, több márkának is megvolt az „igazi férfija”, akihez hasonlítania illett volna a befogadónak.
I can't get no satisfaction, I can't get no girl with action
A refrén újabb ismétlése megváltozik. A hatvanas években még volt némi prüdéria a nagyközönségben, egy nyílt szexuális utalás nem ment volna át a rádiókon, ez a „bevállalós csaj” is határeset volt.
When I’m ridin’ round the world, and I’m doin’ this and I’m signin’ that
And I’m tryin’ to make some girl, who tells me
Baby, better come back maybe next week
’Cause you see I’m on a losing streak
Ezt a versszakot azonban már cenzúrázták is Amerikában. Bármennyire is büszke volt rá Jagger, hogy a mindenki számára érthető „vesztes széria” hasonlattal élve sikerült nem kimondania, hogy a lány azért nem kapható a szexre, mert menstruál, így jobb lesz halasztani egy héttel a dolgot, maga a „make some girl” fordulat elegendő volt a biztosíték kiverésére.
Elégedettség? Kielégülés? Megfelelő kiszolgálás? Egy kicsit ez, egy kicsit az. Talán a legjobb fordítása a címnek az lenne, hogy „Nekem semmi se jó”. Ez még korántsem a punkok „No Future”-je, a Satisfaction narrátora nagyon is akar valamit, csak nem kapja meg. Érdemes visszanézni a korabeli felvételeket: már az 1965-ös televíziós fellépéseken is látszik, hogy ha kedves Beatles-es mosoly nem is ül ki Mick Jagger arcára a dal előadásakor, a lemezborító morcosságának sincs nyoma. Ez a srác csajozni akar, és akkor még finoman fogalmaztam.
A Satisfaction sikerére igen hamar felfigyeltek, és született néhány igazán érdekes feldolgozása. Legelőször a soul királya, Otis Redding adta elő felgyorsított, izgatottabb változatban. Különlegessége ennek a verziónak, hogy Redding csak az első versszak szövegét volt képes megjegyezni, a folytatást rögtönözte, és annak már nem sok köze a Stones eredetijéhez.
1977-ben az amerikai techno úttörője, a Devo talált rá a dalra, úgy gondolván, hogy kiválóan illik az elidegenedés témájára kihegyezett első albumukra. Kicsit átfogalmazva a refrént „I can’t get me no satisfaction”-ként adták elő a maguk szaggatott, idegrángató módján.
A legújabb változatok közül kiemelésre kívánkozik a lengyel thrash metal banda, az Acid Drinkers energikus verziója...
...és Cat Power akusztikus, a szöveget női előadóra átvariált feldolgozása.
A Satisfaction a mai napig szerepel a Rolling Stones repertoárján. A 2006-os Super Bowl (az amerikai focibajnokság országos döntője) szünetében a tévécsatorna öt másodperces késleltetéssel adta le a Rolling Stones három számból álló műsorát. Erre az időre azért volt szükség, hogy a másik kettőből kiszerkesszék a serdületlen fülekre ártalmasnak ítélt kifejezéseket, ám 41 évvel keletkezése után a Satisfaction szexuális utalásai már megúszták a cenzúrát.
