Nem vagyok kifejezetten rajongója a heavy metalnak, de az AC/DC-t szeretem. Bár Bon Scottnak már 34 éves kora előtt sikerült halálra innia magát, a „klasszikus”, 1974-től 1980-ig tartó időszakot tartom az igazinak, azt, amikor az ő utánozhatatlan hangján szólaltak meg a gyilkosabbnál gyilkosabb számok. Számomra a csúcs az 1978-as Powerage című nagylemezük (akkor még így hívták, meg is volt), erről származik a Sin City. (Frank Miller kultikus képregényhez semmi köze, bár azért csak sikerült találni valamilyen képregényes utalást.) Ezúttal nem fedek fel semmilyen félreértést, élvezzük csak együtt ezt az igazán jól megírt szöveget.
A Sin City cím egy „bűnös városra” utal, olyan helyre, ahol nem érvényesek a szokásos szabályok. Elég sok létező hely pályázik joggal erre a névre, leginkább Las Vegasra használják, és a szöveg alapján ez stimmel is.
Diamonds and dust
Poor man last, rich man first
Lamborghini's, caviar
Dry martinis, Shangri-la
I got a burning feeling
Deep inside of me
It's a yearning
But I'm gonna to set it free
Mindvégig a szerencsejátékról és az ahhoz kapcsolódó képekről, fogalmakról esik szó a dalban. A gyémánt a legnagyobb érték, ellentéte a hamu (nem sokkal korábbról datálódik Joan Baez közismert dala ugyanezzel a címmel, bár nem hinném, hogy erre utalnának, inkább általános hasonlatról van szó). A legmenőbb autó, a legdrágább étel, a legismertebb koktél neve mellett feltűnő Shangri La egy titkos város James Hilton 1938-as, Lost Horizon című regényéből, és a földi paradicsom egyik szinonimája. 1971-ben Szingapúrban jött létre a Shangri La szállodalánc, világszerte vannak luxushotelei. Narrátorunk csak a felsorolás után vall önmagáról: szabadon ereszti a benne égő vágyat, amiről máris sejtjük, hogy kényszeres szerencsejátékos a dalnok.
I'm goin' in to Sin City
I'm gonna win in Sin City
Where the lights are bright
Through the town tonight
I'm gonna win in Sin City
Nyilvánvalóan minden játékos úgy áll hozzá, hogy nyerni fog, csak a csillogást látja, más fel sem merülhet.
Ladders and snakes
Ladders give, snakes take
Rich man, poor man, beggar man, thief
Ain't got a hope in hell, that's my belief
A gyakran magyarul is „kígyósnak” nevezett táblajáték lényege, hogy ha olyan kockára lépsz, amin egy létra kezdődik, előremehetsz jó sokat, míg a kígyó fejétől bizony le kell menni a farkáig. Vagyis a létra valóban „ad”, a kígyó pedig „elvesz”. A „gazdag ember, szegény ember, koldus, tolvaj” egy nagyon régi, már 1695 rögzült szövegű kiszámoló dalocska második fele: „Tinker, Tailor, Soldier, Sailor, Rich Man, Poor Man, Beggar Man, Thief”. Narrátorunk pozitív hozzáállása szerint mindezeknek semmi esélyük ellene.
Fingers Finney
Diamond Jim
Ya' better get ready ready
Look out, I'm comin' in
A „Fingers” gúnynév a hivatásos, ujjaikkal ügyes kártyásokra jellemző, a „diamond”-nál pedig nem árt emlékezni, hogy angolul kárót is jelent, nem csak gyémántot. A nevekből akár azt is gondolhatnánk, hogy hírhedt játékosok ezek, pedig nem. „Diamond” Jim Brady ugyan az asztal mellett szerezte hírnevét, de nem szerencsejátékkal, hanem hatalmas és kifinomult étvágyával. A kifutófiúból dúsgazdag üzletemberré vált James Buchanan Brady (1856-1917) a pénzügyekben igyekezett mindig biztosra menni, nem a kockáztatás hajtotta. Gyémántok és más drágakövek gyűjtéséből és nem teljesen átlátható spekulációkból építette fel hatalmas vagyonát, és neki volt először autója egész New Yorkban.
Fingers Finney pedig valószínűleg csak az alliteráció miatt született meg a dal számára – ellenben minden bizonnyal ihletet adott egy képregényfigura nevére. A The Victor című brit képregényújság 1000-1008.számában 1980-ban futott, a Kelly hősei cselekményére emlékeztető The Rafferty Plan című sorozat egyik, kasszafúrói tehetségéről ismert figurája kapta ezt a nevet.
So, spin that wheel, cut that pack
And roll those loaded dice
Bring on the dancing girls
And put the champaign on ice
Hát pörögjön a rulettkerék, emeljétek azt a kártyapaklit, guruljon a cinkelt dobókocka, ide a táncoslányokkal és hűtsék be a pezsgőt – pozitív gondolkodás, még mindig. Jó ez.
