Egy közepesen sikeres olasz zenekar szinte ismeretlen nagylemezének az egyik, angol szöveggel felvett száma véletlenül lett az 1975-ös nyár legnagyobb slágere. Ugyanez a szám szinte teljesen kitörölte az emlékezetből Szent Mártont és a vénasszonyokat. Rá egy évre az eredetileg Afrikába visszavágyó fekete fiatalember dala már angolul is egy futó kaland nosztalgikus utózöngéjévé közhelyesült. Akik ezt közös erővel elérték: Toto Cutugno, Vito Pallavicini, Stuart Ward, Joe Dassin, Pierre Delanoë, Claude Lemesle, Dominic Bugatti és Frank Musker, km. Kovács Kati és Bradányi Iván, aki fehér ingre cserélt egy színes ruhát.

Salvatore „Toto” Cutugno trombitás apjától örökölte a zene szeretetét. Autodidaktika dobosként alapította első együttesét, Toto & I Rockets néven. Ezt követte a Ghigo e I Goghi, majd a Toto e I Tati. Utóbbival már egy kiadó is leszerződött, és a négy megjelent kislemez legtöbb számát Cutugno írta. Tehetsége lassan bontakozott ki, hiszen már 30 is elmúlt, amikor az Albatros együttes tagjaként Lino Lositóval közösen megírta az Africa című szám zenéjét a csapat első nagylemezére. Időközben már előbbre lépett a dobok mögül: a billentyűs hangszereket kezelte, alkalmanként gitárt ragadott és a többnyire instrumentális számokat játszó együttes ritka szöveges dalait is ő adta elő, egyelőre inkább recitálva, mint énekelve.

Bár az Africa egyik szövegírójaként Vito Pallavicini van feltüntetve, semmi nyomát nem találni, hogy a dalnak létezett volna olasz szövegű verziója is – sőt, a lemezborítóra külön rá is írták olaszul, hogy ez az angol az eredeti – így nagyon valószínű, hogy a kiadóvezető-producer (számos angol és amerikai slágert olaszra fordító) Pallavicini neve csak azért került fel a lemezre, hogy ő is részesüljön a jogdíjból. A (korrekt) angol szöveget minden bizonnyal a titokzatos, mindössze két-három további dal szerzőjeként felfedezhető Stuart Ward írta. Talán ugyancsak ő az, aki elszavalja a szöveget, míg az együttes tagjainak csak a sabadabázás maradt.

A szöveget nem elemzem részletesen: visszavágyás egy nagyvárosból Afrikába, a narrátor a zajos és mesterséges, rohangáló és üvöltöző emberek lakta betondzsungelt ellenpontozza Afrika természetes hangjaival és őszinteségével.

You know I never realized
That a world so incredibly far away as Africa
Could be so close to me

Look where we are right now
On this beautiful little piece of grass
Suffocated by a sea of cement
Oppressed by all the traffic
Look at the people
Running, shouting
Like they have all gone mad
You know I think
I just might go back to Africa

You can joke but you can never compare
This noisy artificial world
With the natural sounds of Africa

A time strange, mysterious
Weird almost unreal
Looking to the sky and raising your arms
You can almost caress it
And you feel inside the will to live
Your skin burned
And you feel a man
More man more sincere

Az Africa minden bizonnyal ugyanolyan észrevétlen maradt volna mindörökre, mint az Albatros legtöbb száma, ha az amerikai származású francia slágerénekesnek, Joe Dassinnek nem lett volna égető szüksége egy új slágerre. Valami jó kis lassú, szentimentális számra gondolt, és ki is adta az ukászt rendszeres szövegíróinak, a külön-külön és közös erővel összesen ezer fölötti sikert jegyző Pierre Delanoë-nak és Claude Lemesle-nek. Lemesle egy virágáruslányba szerelmes zongoristáról szóló versikét mutatott be neki Deauville-i nyaralójában, de Dassinnek nagyon nem tetszett a javaslat, és idegesen faképnél is hagyta a szerzőpárost. A magukra maradt írók lemezek tucatjait hallgatták végig, mire felfedezték az Africa-t. Abban persze azonnal egyetértettek, hogy egészen más szöveg kell ide, összebújós nyári slow-hoz csak szerelmes dal jöhet szóba. Az első ötletet Delanoë dobta be, aztán Lemesle folytatta, egymásnak dobálták a verssorokat, hamar el is készültek vele. Az indián nyár Delanoë-től származik, Marie Laurencin festményei Lemesle-től (A mellékelt illusztráció a művésznő önarcképe). Ez már nagyon is bejött az időközben előkerült Dassinnek, aki tőle teljesen szokatlan módon egyetlen változtatást sem kért barátaitól.

Nem úgy a producer. Mi az, hogy „indián nyár”? Ez a kifejezés teljesen ismeretlen francia nyelvterületen, ahol „été de Saint-Martin”-nek, azaz Szent Márton nyarának nevezik azt a novemberi időszakot, amikor még egyszer utoljára felmelegedik az idő. És ki a nyavalya ez a Marie Laurencin, ki hallott egyáltalán róla? De Dassin lazán lesöpörte a zenei rendező fenntartásait: a szöveg marad és kész.

Nem elemzem ezt sem részletesen, hiszen mindjárt jön a (majdnem) hiteles magyar fordítás.

Tu sais, je n'ai jamais été aussi heureux que ce matin-là
Nous marchions sur une plage un peu comme celle-ci
C'était l'automne, un automne où il faisait beau
Une saison qui n'existe que dans le Nord de l'Amérique
Là-bas on l'appelle l'été indien
Mais c'était tout simplement le nôtre
Avec ta robe longue tu ressemblais
À une aquarelle de Marie Laurencin
Et je me souviens, je me souviens très bien
De ce que je t'ai dit ce matin-là
Il y a un an, y a un siècle, y a une éternité

On ira où tu voudras, quand tu voudras
Et on s'aimera encore, lorsque l'amour sera mort
Toute la vie sera pareille à ce matin
Aux couleurs de l'été indien

Aujourd'hui je suis très loin de ce matin d'automne
Mais c'est comme si j'y étais. Je pense a toi
Où es-tu ? Que fais-tu ? Est-ce que j'existe encore pour toi ?
Je regarde cette vague qui n'atteindra jamais la dune
Tu vois, comme elle je reviens en arrière
Comme elle je me couche sur le sable
Et je me souviens, je me souviens des marées hautes
Du soleil et du bonheur qui passaient sur la mer
Il y a une éternité, un siècle, il y a un an

A L’été indien óriási sikert aratott, méghozzá nem csak Franciaországban. Cutugno megcsinálta vele a szerencséjét: azonnal több francia énekes is hívta, hogy adjon neki számokat. Egy ideig még kitartott az Albatros mellett, de 1976-tól már volt annyi önbizalma, hogy végre belevágjon máig tartó szólóénekesi karrierjébe, amelyet 1983-ban koronázott meg a L’Italiano című számmal. Felvette repertoárjára a  L’été indien-t is: a YouTube-on megtalálható tévéfelvétel tanúsága szerint 1986-os budapesti koncertjén is franciául énekelte.

Miközben egy év alatt minden francia gyerek és felnőtt megtanulta, hogy mikor is van az indián nyár, a kör bezárult: mivel angol nyelvterületen nem sok jóra számíthat egy nem angol nyelvű dal, Dassin kiadója megrendelt egy új, a francia szöveget tükröző angol verziót. Választása Dominic Bugattira és Frank Muskerre esett: a The Dukes néven előadóként is működő duó ekkor már több sláger szerzőjeként volt ismert (pl: Paul Nicholas: Dancin’ with the Captain, Sheena Easton: Modern Girl).

Mivel Dassin az orosz felmenőkkel rendelkező Jules Dassin filmrendező és a magyar származású hegedűművész, Beatrice Launer gyermekeként New Yorkban született, és már tizenéves volt, amikor a veszélyes értelmiségi házaspárnak McCarthy szenátor boszorkányüldözése elől Európába kellett menekülnie (a Dassint besúgó „kollégát” nem zavarta, hogy a rendező már 1939-ben, a Molotov-Ribbentrop miatt szakított a kommunista párttal), „francia” énekestől szokatlan magabiztossággal adta elő anyanyelvén is a dalt.

I've never been as happy as I was that morning
That morning we walked along the beach
A little like this one
It was a special autumn
It was that rare kind of autumn that you only find in North America
We call it Indian Summer
But it was quite simply our summer
And the image of you in your long dress was like a beautiful water colouring
And I remember very well what you told me that morning
A year ago, a century ago, an eternity ago

Think of me, when this is just a memory
Will you still be loving me when the summer is gone
All my life the taste of you will fill my life
Even when the summer is gone

Today I'm far away
Far away from that autumn morning
But it is, is if I was there now
I think of you
Where are you, what are you doing
Do I still exist for you
I'm like a wave drawn by the moon
And sometimes I slip back like a wave
And like a wave I lay down on the sand
And I remember, I remember the high tides
The naked happiness and the sun shining on the sea
An eternity ago, a century ago, last summer

Bugattiék szövege szokatlanul pontosan adja vissza a francia verziót – igaz, a refrénen kívül a prozódia nem is akadályozta őket ebben túlságosan. Az indián nyarat angolajkúaknak nem kellett magyarázni, ám Marie Laurencin festményéből már csak a hosszú ruha maradt.

No, és aztán rá egy évre Bradányi Iván is elkészült a magyar verzióval, amelyet Kovács Kati adott elő. Kicsit fura, hogy a világsláger csak a Ha legközelebb látlak c. kislemez B-oldalára került fel.

Nálunk Szent-Márton helyett a vénasszonyok váltak az indián nyár áldozatává, bár a ritmus kedvéért Bradányi Amerikából Angliába helyezte át a kifejezés eredetét. A Marie Laurencin akvarelljére emlékeztető hosszú ruha pedig immár inggé fehéredett...

Tudod, még sohasem voltam olyan boldog, mint akkor, azon a reggelen
Sétáltunk a folyóparton, és a hullámokat néztük
Ősz volt, de azért még sütött a nap
A fákon piros és sárga levelek remegtek
Az angolok ezt úgy hívják: Indián nyár
De nekünk csak ősz volt, egyszerűen csak ősz
Fehér ingeden megcsillant a fény
És én emlékszem - pontosan emlékszem, hogy mit mondtam neked
Egy év telt el azóta, egy század, egy örökkévalóság

Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk,
S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen.
Életünk megszépíti egy fénysugár
Elkísér az indián nyár

Ma nagyon messze vagyok attól az őszi reggeltől
Ülök a folyóparton, és rád gondolok
Hol vagy most? Mit csinálsz?
Eszedbe jutok-e még néha?
Egyedül nézem a hullámokat,
Látod, kijöttem ide
Lefekszem a parti homokra, és emlékezem
Emlékezem a víz kékjére, a napsugárra
Es a boldogságra, amit elvesztettem
Egy örökkévalóság telt el azóta, egy század, egy év

Azért később Szent Márton is megkapta, ami jár neki: az új olasz verzió (amit ezúttal valóban Pallavicini írt és Dassin adott elő) a L’estate di San Martino címet viseli. A német verzió (szintén Dassin előadásában) címe Septemberwind. Az indián nyár angolul szerepel a szövegben – csak előbbre hozták két hónappal. Marie Laurencin is visszakerült mindkét nyelvben.

Érdekes még egy pillantást vetni a kislemez-címkékre: míg az eredeti szerzőkvartettet általában mindenhol feltüntetik, a magyar és az új angol verzió pont azoknak a francia szövegíróknak a nevét nem tartalmazza, akiknek a művét szinte szóról szóra fordították le. Sajátos felfogás.