Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Utolsó kommentek

A Blog.hu ajánlja

Ezekről beszélnek

Olvasók

Leírás

Láttam, olvastam, hallottam, van róla véleményem.
Bayer Antal blogja.

További blogjaim:
Papírmozi
Képregénymúzeum
Honlapom, elérhetőségem.

Hirdetés

Képregénypiac 2010

2011.01.04. 21:32 Bayer Antal

K. G. budapesti olvasóm felvetésére készítettem egy áttekintést a magyarországi képregénypiacról. Nem annyira lenyűgöző, mint a francia képregénykritikusok éves jelentése (ott 2010-ben tovább nőtt az új címek száma, és immár meghaladja az évi 5 ezret), a következtetések sem annyira mélyenszántók, no de nekünk ezünk van, ezt nézegethetjük köldök gyanánt.

Az illúziómentes indítás nem az itt következő adatoknak szól, hiszen azok inkább bizakodásra adnak okot, hanem annak, ami nem szerepel a listákban: a példányszámoknak. Noha egy interjúban nemrég azt nyilatkoztuk egy szerkesztőtársammal, hogy ha elvétve is, de előfordulnak 5 ezres példányszámok a magyar képregénykiadásban, azt nem árt kidomborítani, hogy fehér hollókról van szó, és ezek is inkább reménykedő becslések, mint konkrétan ismert adatok. Amelyek nálunk nem publikusak. Igaz, a francia lista sem az eladott, hanem a nyomtatott példányszámok alapján készült, ám tételezzük fel jóindulatúan, hogy az ottani, komoly múltra visszatekintő, profitorientált cégek nem a raktárkészletek korlátlan felhalmozásában érdekeltek. Persze, a francia (nyelvű) piac majdnem egy teljes nagyságrenddel nagyobb a magyarnál, és egész más ott a képregény beágyazottsága, de ha azt olvasom, hogy igazi nagyágyúk megjelenése híján 2010-ben alig 300 ezer példány nyomtatásával már fel lehetett kerülni a top 10-es listára, bizony kevéssé tűnik izgalmasnak, hogy nálunk 4, 5 vagy 6 ezer-e a valós rekord.

A példányszámokból következően egészen más az alkotók helyzete is. Egy képregényt megrajzolni itt is, ott is ugyanannyi idő és munka – csakhogy a fizetség messze nem lehet ugyanannyi. Csak egy kis matematika: egy 44 oldalas, francia típusú színes kötetet nálunk 2-3 ezer forintért lehet eladni, kötéstől függően. Tegyük fel, hogy keménytáblás – ezért már el lehet kérni 3 ezret. Tegyük fel, hogy elmegy belőle 2 ezer példány (amire tudomásom szerint még nem volt példa, legalábbis új magyar képregény esetében) – ez potenciálisan 6 millió forint bevételt jelent. Ennek a felét automatikusan le is vonhatjuk, hiszen az a terjesztőt illeti, marad 3 millió. A példányonkénti nyomdaköltséget becsüljük optimistán 750 forintra, vagyis összesen 1,5 millióra – marad 1,5 millió. Vagyis ezen osztozhat a kiadó a szerzőkkel. Akik az általános nemzetközi szokás szerint százalékos szerzői jogdíjat kapnak az eladások után, és hogy addig se haljanak éhen, egy részét felvehetik előlegként. A jogdíj induló mértéke 8 százalék, tehát jelen esetben mintegy 480 ezer (bruttó) forintra számíthatnak a szerzők, ha mind a 2 ezer példány elfogy. Marad 1 millió a kiadónak, illetve dehogy marad, hiszen működnie is kell, vannak alkalmazottai, van rezsije, fizetnie kell járulékokat, adókat, stb, stb.

Most tegyük fel, hogy csak egy alkotó van, ő ír, rajzol, színez és szöveget tördel, és jó gyorsan dolgozik, hetente 2 oldallal végez – 22 hét alatt megvan a kötet. Öt és fél havi munkája van benne. Erre kaphat bruttó 480 ezer forintot, ha minden jól megy – egy hónapra kiszámítva 80 ezret. Megél ebből? Hát... És ne feledjük, olyan esetről beszéltem, amely nálunk tudtommal még nem fordult elő.

Ettől független vannak páran – ha nem is közel 2 ezren, mint Franciaországban, hanem legfeljebb hárman-négyen – akik elmondhatják magukról, hogy képregényrajzolásból élnek. Csakhogy mindegyikük esete speciális: nem önállóan jelennek meg a munkái, hanem valamelyik – magas példányszámú, tehát más nagyságrendekben gondolkodni képes – lap rovataként, vagy pedig külföldi megrendelésre dolgozik, megint csak egészen más példányszámokban. A többieknek pedig marad az a lehetőség, hogy jó esetben fő jövedelmi forrásuk mellett jut némi idejük képregényezni is, és hogy ebből időnként valamennyi pénzt is látnak.

A hosszúra sikerült bevezetőre annak a megértéséhez is van szükség, hogy miért válik kétfelé a magyarországi képregénykiadás illetve terjesztés, és hogy a magyar szerzők többsége miért nem jut el a könyvesboltokba. Újságos terjesztésről ne is beszéljünk - elvégre pont egy éve szűnt meg az utolsó olyan lap, amely legalább néhány oldalnyi magyar képregényt is közölt, míg a legutóbbi bátor kísérlet önálló magyar képregényújság indítására mindössze hat számot ért meg tavaly, és a külföldi képregényeket közlő lapok sem állnak túl erős lábakon.

A statisztikák 2004-től indulnak. Az az év fordulópontot jelentett, azóta kerülnek be rendszeresen képregények valamennyi nagy könyves hálózathoz. Míg a 2005 előtti könyves forgalmazású kötetek száma összesen nem érte el a 20-at, 2005-ben egyetlen év alatt meghaladtuk ezt a számot, és igen gyors tempóban futtattuk fel a kínálatot. A csúcsot 2008 jelentette, 119 könyves forgalmazású képregénnyel. A válság ugyan visszavetette a kiadási kedvet, de 2010-ben már megint kicsit javult a helyzet.

A fenti táblázat az egyes képregénytípusokat is külön vonallal jelöli. Mint látható, 2005-ben nagyjából ugyanarról a szintről indultak (kivéve a távol-keletieket, ugyanis az első mangák csak 2006-ban jelentek meg nálunk), az évek során jelentősebb különbségek alakultak ki.

A két alábbi kördiagram az elmúlt két évet ábrázolja, ezekből együtt néhány trend már kiolvasható:

A mangák dominálnak, de immár nem teszik ki (megjelenésszámban) a piac felét. Ennek fő oka a piaci szereplők eltérő reagálása: míg a piacvezető MangaFan még tovább növelte kötetei számát, a Fumax és a Vad Virágok pedig szinten tartotta, addig az Athenaeum Mangattack márkája és a Delta Vision jelentősen visszavett a tempóból. Bár egy-két más kiadónak is volt megjelenése, ez az öt kiadó jelenti a piac túlnyomó részét.

A jelen pillanatban kapható mangakötetek száma és megoszlása:

Összes kötet: 210, ebből 2010-ben jelent meg 44.

MangaFan: 74 (22)
Athenaeum: 42 (4)
Fumax: 37 (7)
Delta Vision: 29 (2)
Vad Virágok Könyvműhely: 19 (5)

2-2 mangának minősíthető kötete van az Agavénak és a Képes Kiadónak, 1-1 további öt kiadónak.

Az új amerikai kötetek száma nemcsak, hogy nőtt 2010-ben, hanem most először meghaladta a 30 darabot. A növekvés fő motorja a képregénykiadásba 2008-ban a Watchmennel belevágó Cartaphilus, amely 2010-ben a legtöbb címet adta ki (Sandman, Hellboy, Setét Torony, Simpson család), és már összességében is a harmadik helyen áll a kiadók között. Stabilan folytatja kiadási tervét a Kingpin (főleg Marvel-kiadványokkal) és a Vad Virágok Könyvműhely (Kázmér és Huba, Usagi Yojimbo), míg a Nyitott Könyvműhely most csatlakozott az élbolyhoz, elsősorban Dilbet és Scott Pilgrim-sorozatainak köszönhetően. Itt található még a Képes Kiadó (Batman és más DC-képregények) és a Fumax (Sin City, korábban Marvel-címek is). Összesen 112 amerikai eredetű kötet kapható a magyar könyvesboltokban, az összes kötetnek a 24 százaléka.

Bár messze elmarad a másik két nagy képregényes nagyhatalomtól, a francia-belga vonal is elég fontos ahhoz nálunk, hogy önálló kategóriaként kezeljük. Itt is nagyjából folyamatos az előrehaladás, leszámítva a kiugróan derűlátóra sikerült 2008-as évet, amikor 18 ilyen kiadvány jelent meg. A 2010-es 11 reálisnak és fenntarthatónak tűnik, még ha azt nehéz is kiszámítani, hogy mely kiadók lesznek olyan bátrak, hogy 1-2 címnél többet vállaljanak egy évben. Valójában az összes kapható, 60 kötetnek közel a felét két kiadó teszi ki: a Lucky Luke-sorozatot folyamatosan építgető Pesti Könyvnek és a Tintin után most már az Asterixet is újraindító Egmontnak egyaránt 13-13 kötete van a piacon.

Az „egyéb” kategória a többi európai országból és távolabbi helyekről származó képregényeket öleli fel. Ezen belül a legtöbb az olasz, de nem annyi, hogy érdemes legyen külön kezelni. Ezen a téren tűnik a leginkább esetlegesnek a választás: 2010-ben finn, norvég és szerb képregény mellett indiai művek is megjelentek, méghozzá egy új piaci szereplő, a Ventus Libro gondozásában, amely irodalmi klasszikusok képregényes adaptációjával kísérletezik, havi rendszerességgel. Összességében azonban még mindig a Nyitott Könyvműhely áll az élen, a 31 megjelent kötetből 9-et mondhat magáénak.

Mielőtt rátérnénk a magyarokra, pár mondat a „Szakirodalom és vegyes válogatások” kategóriáról. 2005-ben az egyik motorja volt ez a kategória a könyves forgalmazásnak, élén a Fekete-Fehér Képregényantológiával. Mostanra azonban jelentősen visszaesett, ami szomorú fejlemény ugyan, de nem lehet váratlannak nevezni. Jó hír, hogy azért nem szűnt meg teljesen az ilyen jellegű kiadványok kiadása, csak szinte teljesen átvándorolt az alternatív terjesztésbe.

Végül pedig a magyarok, tehát. Sajnos, negatív rekordot könyvelhettünk el: mindössze három kötet került könyves forgalmazásba. Tavasszal Lakatos István Lencsilánya (Nyitott Könyvműhely), ősszel a Korcsmáros Pál-sorozatból a Három testőr (Képes Kiadó), év végén pedig a negyedik Napirajz-gyűjtemény (Titkos Fiók). Ez még a korábbi évekhez képest is visszaesés, pedig hát a 2008-as rekord (8) sem tölthetett el minket büszkeséggel. No de az okokról fent részletesen írtam... Nem véletlen, hogy az összesen forgalomban lévő 40 kötetből 15 fűződik a Képes Kiadó nevéhez, amiből 14 Korcsmáros-képregények újrakiadása, eredeti vagy felújított változatban. A második hely pedig már a Titkos Fióké a négy Napirajzzal.

Mielőtt áttérnék az alternatív piacra (ami jóval rövidebb lesz, ígérem), lássuk a kiadói megoszlást. Nem győzöm elégszer kiemelni, hogy csak a kiadványok számáról tudunk adattal szolgálni, ami nem feltétlenül egyezik az eladott példányszámokéval és az egyes kiadványok nyereségességével. De arról nincs adatunk.

Mindkét ábra a 12 legfontosabb kiadót tartalmazza, amelyek az elmúlt 5-6 év alatt legalább 9 kötetet jelentettek meg. A kumulált adatokat tartalmazó grafikonon kirajzolódik, hogy milyen ritmusban tudták növelni kiadványaik számát, mely években indultak be vagy torpantak meg. A kördiagramon látható, hogy az összes többi kiadó 17%-ot tesz ki, ami alig több, mint a piacon első helyet betöltő MangaFan részesedése.

 

Az alábbi két diagram pedig a 2008-as csúcsévnek és 2010-nek a megoszlását mutatja. A jobb áttekinthetőség kedvéért a sorrend és a színek azonosak az összesítésével:

Ezekből egyértelműen látszik, hogy a legnagyobb mértékben a MangaFan és a Cartaphilus tudta növelni piaci részesedését (7-7 százalékponttal), utánuk a Nyitott Könyvműhely következik 3 százalékponttal, míg a Vad Virágok és az Egmont 1-1 százalékponttal került feljebb. Ezzel szemben a Delta Vision 9, az Athenaeum 8, a Fumax pedig 5 százalékponttal csökkentette a részesedését. Mínuszban van ugyan, de tartja a helyét a Képes Kiadó (amely 2007 után húzta be a féket) és a Kingpin. Érdekes és potenciálisan fontos fejlemény az „egyéb kiadók” térnyerése, bár ez az összesítésben még nem látszik meg. Mindenesetre elképzelhető, hogy egy év múlva néhány újabb névvel bővül a listánk. Erre tavalyi tevékenysége alapján leginkább a Ventus Librótól és a Twilight mangával próbálkozó Molyképzőtől, esetleg az Agavétól számíthatunk.

Még két ábrával zárom a könyves piacot: az egyik a fekete-fehér/színes kötetek arányát mutatja, a másik a hazánkban sokáig szinte kizárólagosnak tekintett irodalmi adaptációk és az eredeti alkotások arányát. Érdekes fejlemény, hogy 2010-ben elég sok irodalmi feldolgozás jelent meg, méghozzá külföldi szerzőktől – és többnyire az újonnan csatlakozó kiadóktól, akik úgy tűnik, ebben az irányban érzik inkább biztonságban magukat. A „színes” grafikonnál fontos tudni, hogy a mangák szinte mindegyike fekete-fehérben jelenik meg.

És végül pár szót az alternatív terjesztésről. Ennek a keretét a képregényfesztiválok, -börzék és hasonló rendezvények (Hungarocomix, AnimeCon, MondoCon, stb) teremtették még, korábban nem is volt hol árusítaniuk saját szerzői kiadványaikat az alkotóknak. Annyi önreklámot hadd engedjek meg magamnak, hogy a Komikon képregényboltban szinte mindegyik állandóan kapható.

Bár 2008-hoz képest itt is látható visszaesés (sőt, még 2009-hez képest is), a különbségek nem akkorák, hogy aggodalomra adnának okot, stabilizálódni látszik a kiadványok száma. Hozzá kell még tenni, hogy ezek nem mind szerzői képregények: valamivel kevesebb, mint a fele újrakiadás (Mozaik gyűjtői sorozatok és a Windom kiadó életműsorozatai) és szakirodalom (Buborékhámozó, Kertész Sándor kiadványai). Az új képregények zömét egy-egy szerző(páros) jelentette meg, néhányan „profi” kiadók segítségére támaszkodtak (Nero Blanco Comix, Kingpin, Pesti Könyv, Roham), míg a Pinkhell antológia mostantól már nem csupán az MKA alkotócsoport, hanem a teljes Magyar Képregény Szövetség szerzői számára nyújt megjelenési lehetőséget.

Fontos még megemlíteni az internetes közlés trendjeit is. A pusztán webcomicként létező képregények száma nem nagyon nőtt ugyan, ám a web-print lehetőségek kombinációjára több ötlet is felmerült. A gyors népszerűségre szert tett Párkocka – amelynek fő motorjai a Kretén megszűnése után képregényes megjelenési lehetőség nélkül maradt Göndöcs és Marabu, valamint a Napirajzzal már bizonyított Grafitember – hosszabb távon nyomtatásbeli megjelenésben is gondolkodik, míg a 5Panels blogon már nyomtatásban is megjelent képregények keverednek a weben debütálókkal. Egyedi kísérlet még a Random virtuális képregénymagazin, amely nem webcomicokat tartalmaz, hanem nyomtatáshoz optimalizált méretben készült, folytatásos zsáner-képregényeket, és még csak keresi, hogy milyen modellt fog követni a későbbiekben. Meglehet, hogy több irány is sikerre vezethet a jövőben, de ennek a megítéléséhez valószínűleg szükség lesz pár éves távlatra.

6 komment

Címkék: képregény trendelemzés

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

~zoli79 2011.01.16. 00:01:14

Jó, hogy összeírtad a dolgokat. Hasznos lesz későbbiekben. :)
Valamit tudsz, amit én nem, mert 2009-re csak 86 könyvesbolti terjesztésű kötetet számoltam össze. A grafikonod szerint ez nálad olyan 90-92 körül lehet.
Az az évi limitált (nálad) viszont egyezik az én alternatív terjesztésű listáméval.

Tibald76 2011.01.17. 20:48:19

Üdv!

Nagy élvezettel olvastam az elemzésed, mivel engem is foglalkoztat a képregényalkotás gondolata. Egyenlőre erős képregényolvasó vagyok és figyelemmel követem a hazai képregényes közeget és az eseményeket is. A hazai képregény eladások lehangoló volumenét látva bennem felmerül, hogy nem is feltétlen a hazai piacot kell/kellene megcélozni, hanem érdemes lenne az Eu-s piacot egységes felületnek tekinteni és ott megjelenni. Már ha van ilyen kiadó, aki így kezeli. Persze ehhez igen magas színvonalt kell hozni, meg tudom hogy a konkurencia is erős, de ahogy megboldogult nagyapám mondotta: „Ahol 20 kocsma megél, ott megél a 21-ik is.”

Én speciel szívesen olvasnék a blogon arról (már amennyire időd, energiád engedi + mást is érdekel), hogyan működik a képregény kiadás és a piac a Lajtán túl. Pl. a Franciáknál, vagy az Olasz, akár az Angol. Eléggé el vagyunk szigetelve, hátha te jobban rálátsz a témára. Pl. mik voltak az utóbbi évek legnagyobb dobásai Európában? Vajon hol, miből és mennyi megy el? Kik számítanak igazán nagy fogyasztónak (franciákon kívül) Európában? Nagyon kevés helyen lehet bepillantást szerezni az Európai képregényes vérkeringésbe, vagy rosszul tudom? Semmi kétség, hogy a magyar képregénynek jót tenne, ha be tudna kapcsolódni a nemzetközi mezőnybe, ahogy erre már most is van egy-két pozitív példa (pl. Futaki).

Érdekes volt a cikkben az alkotó törpe részesedés (1/4). Azt tudtam, hogy könyvkiadásban ez így van itthon, de vajon külföldön is így van e ez? Gondolom benne van az is, ami a könyvkiadásban szintén jellemző, hogy a kiadó ül az alkotó/író pénzén és úgy kell kikönyörögni, hogy utalják má át? Úgy tudom saját kiadású képregényeid is vannak, ha az ember maga vállalja a kiadást ott azért több marad? Vagy nem éri meg, mert a költségek elvisznek mindent?

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2011.01.17. 21:21:37

@Tibald76: Európai képregénypiac nem létezik. Alapvetően nyelvi piacok léteznek, amelyek közül a legnagyobb a francia-belga-svájci, jelentős az olasz, számottevő a brit és a spanyol. Mindegyiknek fő jellemzője, hogy a hazai termés dominálja. A német különleges eset, ott a külföldiekből vesznek többet, a hazai alkotóknak inkább csak a szerzői képregény terén jut hely, amivel a kisebb piacokhoz (pl. holland és finn) hasonlítanak.
Noha a nagy piacokon van nyitottság a befogadásra - különösen Franciaországban - az import képregényekből csak a legismertebbek számíthatnak sikerre. A befogadás az alkotó szintjén erősebb: jó rajzolókra folyamatos a kereslet. Íróknak ellenben nem sok babér terem - ez egyébként az amerikai piacra is igaz, ott még a legismertebb franciáknak sincs esélyük.

A fősodorba tehát gyakorlatilag lehetetlen a magyar képregénynek bekapcsolódnia, ellenben tehetséges és kitartó rajzolók előtt nyitva van a pálya. A francia piacon számos ex-jugoszláv grafikus van jelen, de vannak például lengyel, ukrán és román rajzolók is, akik sikereket értek el.

Más a helyzet az alternatív-underground vonalon, csak hát abban meg pénz nincs, legfeljebb ugródeszkának lehet használni.

A könyves szakmában nemzetközileg elterjed gyakorlat a 8-15 százalékos szerzői jogdíj, ami úgy értendő, hogy minél magasabb az eladott példányszám, annál magasabb tud lenni a jogdíj. A képregényes berkekben az a szokás, hogy előleget adnak (általában az elkészült oldalak leadásakor), és ezt levonják a végösszegből. Ami a kiadó számára is kockázat, hiszen amennyiben nem megy jól a kötet, könnyen lehet, hogy aránytalanul sokat fizetett az alkotóknak. Ez persze nagyobb piacokon kisebb, kisebb piacokon nagyobb kockázat.

A szerzői kiadásnak az az előnye, hogy az ember a maga ura, ő dönti el, hogy mennyit szán rá időből, erőből, pénzből, ő szabja meg az eladási árat, és a képregényes rendezvényeknek köszönhetően ő maga tudja közvetlenül lebonyolítani az eladások nagy részét.

Remélem, ez első nekifutásra megteszi áttekintésnek. :)

Tibald76 2011.01.18. 23:34:36

@NeroBlanco: Abszolút korrekt kitekintés volt, köszi! A helyzet nem olyan vészes mint vártam a jelek szerint a németeket külföldiként simán legigázom, a franciáknál meg a nyitottságukban talán meg lehet kapaszkodni és elvegetálgatni az amúgy nagy piacukon, ettől kezdve az olaszok és a spanyolok könyörögni fognak, hogy megjelentethessék, a britek meg elszigeteltségükben rácsodálkoznak majd a kontinensen terjedő új őrületre, amiből már ciki lesz kimaradni. Már csak a képregény készítést kell megtanulnom! :-)

Alapvetően filmes forgatókönyvírónak tartom magam, aki rajzban is kontárkodik. Azonban mivel nem tudok magam összekalapálni egy filmet, vagy animációs filmet, ezért fordult az érdeklődésem a képregény irányába. Érdekes hogy a grafikusokat jobban keresik, ezek szerint többen gondolják úgy hogy jó sztorikat tudnak írni, vagy a történetet nem gondolják olyan fontosnak mint a vizuális megjelenést. Azt el nem tudnám képzelni, hogy grafikusként külföldön képregényrajzolásból éljek, mert örült iramú robot lehet, ami aztán abból lesz ahhoz meg nem is szívesen adnám a nevem. Nekem a tempózás meg a határidők nyomása nem nagyon fér bele a kreatív alkotási folyamatba. Persze értem, hogy van akinek ez megy, akár napi szinten is, de hogy ugyan olyan színvonalon azt nehéz elképzelni.

Van ez az amcsi filmes szemlélet, hogy ha egy másik nép piacára akarsz betörni egy történettel, akkor legyen benne valami vonatkozás az adott népre is. Van ebben logika, de ezt persze azok hangoztatják, akik üzleti vállalkozásként közelítik meg a témát. Ezt főleg Amerikában gondolják így és saját fogyasztóikra vetítve lehet is benne igazság, de általában én ezzel az állítással nem értek egyet. Európában ez biztos nem így van. Az európaiak nyitottabbak más népek, kultúrák iránt mint amerikai leszármazottaik. Azt gondolom, hogy ha egy történet jó és érdekes, akkor szinte mindegy melyik népről szól, imádni fogják. Ahogy én is szívesen olvasok, nézek angolszász történelmi filmeket stb. No meg ott van Verne Gyula is, rengeteg sztorija Magyarországon játszódik és a Gallok imádták. Szerintem ez járható út lehet.

Az persze igaz, hogy sok múlhat a témaválasztáson és érdemes lehet elgondolkozni a nemzetközibb zsánereken mint sci-fi, horror, poszt apokaliptikus akármi. Talán ezzel csökkenthető a kockázat egy fogadóképes közönsége iránt.

Bayer Antal · http://neroblanco.blog.hu 2011.01.19. 01:35:18

@Tibald76: "Érdekes hogy a grafikusokat jobban keresik, ezek szerint többen gondolják úgy hogy jó sztorikat tudnak írni, vagy a történetet nem gondolják olyan fontosnak mint a vizuális megjelenést."

Nem ez a magyarázat. Hanem az, hogy például Franciaországban egy-egy író egyszerre 4-5 rajzolóval is dolgozik. A grafikusok azért könnyebb a helyzetük, mert nekik nem is muszáj tudniuk franciául - az ügynökük lefordítja nekik a forgatókönyvet. Ami nagyon, nagyon részletes, és semennyit sem szabad eltérni tőle. Nem anyanyelvi íróként szinte lehetetlen betörni az adott piacra, legyen az akár a francia, akár az amerikai piac.

A külföldi grafikusok iránti keresletnek még két oka van: a franciáknál azért van jó esélyük a keletieknek és a délieknek, mert nagy hiány van realista stílusú rajzolókból, az amerikaiak pedig anyagi okokból foglalkoztatnak szívesen külföldieket, például dél-amerikaiakat vagy ázsiaikat. Érdekes, hogy újabban az USA-ban is elég sok olasz rajzoló kap munkát, megint csak a realista (nem-szuperhősös) zsánerekeben.

(Ami azt illeti, olyan nagyon sok külföldi film-forgatókönyv-íróról sem tudunk, akinek sorban vennék meg az irományait Franciaországban vagy Amerikában...)

Tibald76 2011.01.20. 23:30:18

@NeroBlanco: Betörés alatt én nem azt értem, hogy házalok az írói és/vagy rajztudásommal, vagy korábbi melóimmal, hogy ezt tudom és tessék engem alkalmazni, mert ezt én is esélytelennek látom, vagy ehhez tényleg nagyon jónak kell lenni. Sokkal inkább valami olyan foglalkoztat mint amikor írsz egy regényt, majd azt megpróbálod külföldön is akár egy nagyobb piacon eladni. Vagyis saját kész képregényt eladni. Az hogy xy nemzetiségű író vagy és egy másik országban debütálsz először, vagy párhuzamosan a hazaival, az noha nem jellemző, de előfordult már mással is és úgy tudom sikerrel. Ez most nem képregény, de viszonyításnak érdekes ez az olasz író házaspár Rita Monaldi és Francesco Sorti (imprimatur, secretum, veritas), akik Hollandiában adták ki először a regényeiket, majd szépen több országban (nálunk is). Úgy tudom bejött nekik. Tudom persze, hogy egy képregény esetében ehhez minimum színvonalas sztori és művészi ábrázolás kell. Ezzel csak azt mondom, hogy nem tűnik járhatatlannak ez az út sem, amíg nem tört bele legalább egy bicskám :-).

Nem anyanyelvi íróként szerintem sem lehet visszaadni az adott nép kifejezéseinek és kultúrájának finomságait és ettől óhatatlanul idegen lesz számukra. Viszont ez nem is kell, mert ez csak akkor jön be, ha mondjuk olaszoknak akarok képregényt írni a szicíliai maffiáról. Filmes forgatókönyv írásnál jobb esetben az amerikai filmes iskolából vett filmes nyelvet használja az ember, ami meg kellően univerzális hiszen egy amcsi film befogadható bárkinek a világon, aki már látott televíziót. De ha még ebben sem bízik az ember akkor meg választhat olyan zsánert, amire mindenki úgy néz hogy ez egy mese, egy egyedi valami, aminél nem baj ha nem teljesen életszerű (pl. starwars, stb.).

„(Ami azt illeti, olyan nagyon sok külföldi film-forgatókönyv-íróról sem tudunk, akinek sorban vennék meg az irományait Franciaországban vagy Amerikában...)”
Igen ez igaz és ennek számos oka van, ami nem feltétlen a tehetséges hazai alkotok hiánya. Az hogy a magyar filmforgatókönyv „ipar” milyen abba nem mennék most bele, mert én is csak közvetve másodkézből ismerem. Tény hogy több kedvezőtlen hatás gyengíti egymást ott is. Részemről az hogy erre nincs igazán példa az nekem még inspiráló is, mert megírni valamit az egy dolog, de aztán létrehozni azt pl filmes formában, de akár animáció, vagy képregényben az roppant izgalmas. Külön érdekes számomra, hogy vajon meg tudom e csinálni?! Végig ott van a bizonytalanság az erőpróba, a majd én jobban, meg szebbet mint más izgalmas érzése. Lehet, ha minden olajozottan működne akkor nem is érdekelne az egész. Ritka egy perverz majom vagyok tudom :-).