Képregénypiac 2010
2011. január 04. írta: Bayer Antal

Képregénypiac 2010

K. G. budapesti olvasóm felvetésére készítettem egy áttekintést a magyarországi képregénypiacról. Nem annyira lenyűgöző, mint a francia képregénykritikusok éves jelentése (ott 2010-ben tovább nőtt az új címek száma, és immár meghaladja az évi 5 ezret), a következtetések sem annyira mélyenszántók, no de nekünk ezünk van, ezt nézegethetjük köldök gyanánt.

Az illúziómentes indítás nem az itt következő adatoknak szól, hiszen azok inkább bizakodásra adnak okot, hanem annak, ami nem szerepel a listákban: a példányszámoknak. Noha egy interjúban nemrég azt nyilatkoztuk egy szerkesztőtársammal, hogy ha elvétve is, de előfordulnak 5 ezres példányszámok a magyar képregénykiadásban, azt nem árt kidomborítani, hogy fehér hollókról van szó, és ezek is inkább reménykedő becslések, mint konkrétan ismert adatok. Amelyek nálunk nem publikusak. Igaz, a francia lista sem az eladott, hanem a nyomtatott példányszámok alapján készült, ám tételezzük fel jóindulatúan, hogy az ottani, komoly múltra visszatekintő, profitorientált cégek nem a raktárkészletek korlátlan felhalmozásában érdekeltek. Persze, a francia (nyelvű) piac majdnem egy teljes nagyságrenddel nagyobb a magyarnál, és egész más ott a képregény beágyazottsága, de ha azt olvasom, hogy igazi nagyágyúk megjelenése híján 2010-ben alig 300 ezer példány nyomtatásával már fel lehetett kerülni a top 10-es listára, bizony kevéssé tűnik izgalmasnak, hogy nálunk 4, 5 vagy 6 ezer-e a valós rekord.

A példányszámokból következően egészen más az alkotók helyzete is. Egy képregényt megrajzolni itt is, ott is ugyanannyi idő és munka – csakhogy a fizetség messze nem lehet ugyanannyi. Csak egy kis matematika: egy 44 oldalas, francia típusú színes kötetet nálunk 2-3 ezer forintért lehet eladni, kötéstől függően. Tegyük fel, hogy keménytáblás – ezért már el lehet kérni 3 ezret. Tegyük fel, hogy elmegy belőle 2 ezer példány (amire tudomásom szerint még nem volt példa, legalábbis új magyar képregény esetében) – ez potenciálisan 6 millió forint bevételt jelent. Ennek a felét automatikusan le is vonhatjuk, hiszen az a terjesztőt illeti, marad 3 millió. A példányonkénti nyomdaköltséget becsüljük optimistán 750 forintra, vagyis összesen 1,5 millióra – marad 1,5 millió. Vagyis ezen osztozhat a kiadó a szerzőkkel. Akik az általános nemzetközi szokás szerint százalékos szerzői jogdíjat kapnak az eladások után, és hogy addig se haljanak éhen, egy részét felvehetik előlegként. A jogdíj induló mértéke 8 százalék, tehát jelen esetben mintegy 480 ezer (bruttó) forintra számíthatnak a szerzők, ha mind a 2 ezer példány elfogy. Marad 1 millió a kiadónak, illetve dehogy marad, hiszen működnie is kell, vannak alkalmazottai, van rezsije, fizetnie kell járulékokat, adókat, stb, stb.

Most tegyük fel, hogy csak egy alkotó van, ő ír, rajzol, színez és szöveget tördel, és jó gyorsan dolgozik, hetente 2 oldallal végez – 22 hét alatt megvan a kötet. Öt és fél havi munkája van benne. Erre kaphat bruttó 480 ezer forintot, ha minden jól megy – egy hónapra kiszámítva 80 ezret. Megél ebből? Hát... És ne feledjük, olyan esetről beszéltem, amely nálunk tudtommal még nem fordult elő.

Ettől független vannak páran – ha nem is közel 2 ezren, mint Franciaországban, hanem legfeljebb hárman-négyen – akik elmondhatják magukról, hogy képregényrajzolásból élnek. Csakhogy mindegyikük esete speciális: nem önállóan jelennek meg a munkái, hanem valamelyik – magas példányszámú, tehát más nagyságrendekben gondolkodni képes – lap rovataként, vagy pedig külföldi megrendelésre dolgozik, megint csak egészen más példányszámokban. A többieknek pedig marad az a lehetőség, hogy jó esetben fő jövedelmi forrásuk mellett jut némi idejük képregényezni is, és hogy ebből időnként valamennyi pénzt is látnak.

A hosszúra sikerült bevezetőre annak a megértéséhez is van szükség, hogy miért válik kétfelé a magyarországi képregénykiadás illetve terjesztés, és hogy a magyar szerzők többsége miért nem jut el a könyvesboltokba. Újságos terjesztésről ne is beszéljünk - elvégre pont egy éve szűnt meg az utolsó olyan lap, amely legalább néhány oldalnyi magyar képregényt is közölt, míg a legutóbbi bátor kísérlet önálló magyar képregényújság indítására mindössze hat számot ért meg tavaly, és a külföldi képregényeket közlő lapok sem állnak túl erős lábakon.

A statisztikák 2004-től indulnak. Az az év fordulópontot jelentett, azóta kerülnek be rendszeresen képregények valamennyi nagy könyves hálózathoz. Míg a 2005 előtti könyves forgalmazású kötetek száma összesen nem érte el a 20-at, 2005-ben egyetlen év alatt meghaladtuk ezt a számot, és igen gyors tempóban futtattuk fel a kínálatot. A csúcsot 2008 jelentette, 119 könyves forgalmazású képregénnyel. A válság ugyan visszavetette a kiadási kedvet, de 2010-ben már megint kicsit javult a helyzet.

A fenti táblázat az egyes képregénytípusokat is külön vonallal jelöli. Mint látható, 2005-ben nagyjából ugyanarról a szintről indultak (kivéve a távol-keletieket, ugyanis az első mangák csak 2006-ban jelentek meg nálunk), az évek során jelentősebb különbségek alakultak ki.

A két alábbi kördiagram az elmúlt két évet ábrázolja, ezekből együtt néhány trend már kiolvasható:

A mangák dominálnak, de immár nem teszik ki (megjelenésszámban) a piac felét. Ennek fő oka a piaci szereplők eltérő reagálása: míg a piacvezető MangaFan még tovább növelte kötetei számát, a Fumax és a Vad Virágok pedig szinten tartotta, addig az Athenaeum Mangattack márkája és a Delta Vision jelentősen visszavett a tempóból. Bár egy-két más kiadónak is volt megjelenése, ez az öt kiadó jelenti a piac túlnyomó részét.

A jelen pillanatban kapható mangakötetek száma és megoszlása:

Összes kötet: 210, ebből 2010-ben jelent meg 44.

MangaFan: 74 (22)
Athenaeum: 42 (4)
Fumax: 37 (7)
Delta Vision: 29 (2)
Vad Virágok Könyvműhely: 19 (5)

2-2 mangának minősíthető kötete van az Agavénak és a Képes Kiadónak, 1-1 további öt kiadónak.

Az új amerikai kötetek száma nemcsak, hogy nőtt 2010-ben, hanem most először meghaladta a 30 darabot. A növekvés fő motorja a képregénykiadásba 2008-ban a Watchmennel belevágó Cartaphilus, amely 2010-ben a legtöbb címet adta ki (Sandman, Hellboy, Setét Torony, Simpson család), és már összességében is a harmadik helyen áll a kiadók között. Stabilan folytatja kiadási tervét a Kingpin (főleg Marvel-kiadványokkal) és a Vad Virágok Könyvműhely (Kázmér és Huba, Usagi Yojimbo), míg a Nyitott Könyvműhely most csatlakozott az élbolyhoz, elsősorban Dilbet és Scott Pilgrim-sorozatainak köszönhetően. Itt található még a Képes Kiadó (Batman és más DC-képregények) és a Fumax (Sin City, korábban Marvel-címek is). Összesen 112 amerikai eredetű kötet kapható a magyar könyvesboltokban, az összes kötetnek a 24 százaléka.

Bár messze elmarad a másik két nagy képregényes nagyhatalomtól, a francia-belga vonal is elég fontos ahhoz nálunk, hogy önálló kategóriaként kezeljük. Itt is nagyjából folyamatos az előrehaladás, leszámítva a kiugróan derűlátóra sikerült 2008-as évet, amikor 18 ilyen kiadvány jelent meg. A 2010-es 11 reálisnak és fenntarthatónak tűnik, még ha azt nehéz is kiszámítani, hogy mely kiadók lesznek olyan bátrak, hogy 1-2 címnél többet vállaljanak egy évben. Valójában az összes kapható, 60 kötetnek közel a felét két kiadó teszi ki: a Lucky Luke-sorozatot folyamatosan építgető Pesti Könyvnek és a Tintin után most már az Asterixet is újraindító Egmontnak egyaránt 13-13 kötete van a piacon.

Az „egyéb” kategória a többi európai országból és távolabbi helyekről származó képregényeket öleli fel. Ezen belül a legtöbb az olasz, de nem annyi, hogy érdemes legyen külön kezelni. Ezen a téren tűnik a leginkább esetlegesnek a választás: 2010-ben finn, norvég és szerb képregény mellett indiai művek is megjelentek, méghozzá egy új piaci szereplő, a Ventus Libro gondozásában, amely irodalmi klasszikusok képregényes adaptációjával kísérletezik, havi rendszerességgel. Összességében azonban még mindig a Nyitott Könyvműhely áll az élen, a 31 megjelent kötetből 9-et mondhat magáénak.

Mielőtt rátérnénk a magyarokra, pár mondat a „Szakirodalom és vegyes válogatások” kategóriáról. 2005-ben az egyik motorja volt ez a kategória a könyves forgalmazásnak, élén a Fekete-Fehér Képregényantológiával. Mostanra azonban jelentősen visszaesett, ami szomorú fejlemény ugyan, de nem lehet váratlannak nevezni. Jó hír, hogy azért nem szűnt meg teljesen az ilyen jellegű kiadványok kiadása, csak szinte teljesen átvándorolt az alternatív terjesztésbe.

Végül pedig a magyarok, tehát. Sajnos, negatív rekordot könyvelhettünk el: mindössze három kötet került könyves forgalmazásba. Tavasszal Lakatos István Lencsilánya (Nyitott Könyvműhely), ősszel a Korcsmáros Pál-sorozatból a Három testőr (Képes Kiadó), év végén pedig a negyedik Napirajz-gyűjtemény (Titkos Fiók). Ez még a korábbi évekhez képest is visszaesés, pedig hát a 2008-as rekord (8) sem tölthetett el minket büszkeséggel. No de az okokról fent részletesen írtam... Nem véletlen, hogy az összesen forgalomban lévő 40 kötetből 15 fűződik a Képes Kiadó nevéhez, amiből 14 Korcsmáros-képregények újrakiadása, eredeti vagy felújított változatban. A második hely pedig már a Titkos Fióké a négy Napirajzzal.

Mielőtt áttérnék az alternatív piacra (ami jóval rövidebb lesz, ígérem), lássuk a kiadói megoszlást. Nem győzöm elégszer kiemelni, hogy csak a kiadványok számáról tudunk adattal szolgálni, ami nem feltétlenül egyezik az eladott példányszámokéval és az egyes kiadványok nyereségességével. De arról nincs adatunk.

Mindkét ábra a 12 legfontosabb kiadót tartalmazza, amelyek az elmúlt 5-6 év alatt legalább 9 kötetet jelentettek meg. A kumulált adatokat tartalmazó grafikonon kirajzolódik, hogy milyen ritmusban tudták növelni kiadványaik számát, mely években indultak be vagy torpantak meg. A kördiagramon látható, hogy az összes többi kiadó 17%-ot tesz ki, ami alig több, mint a piacon első helyet betöltő MangaFan részesedése.

 

Az alábbi két diagram pedig a 2008-as csúcsévnek és 2010-nek a megoszlását mutatja. A jobb áttekinthetőség kedvéért a sorrend és a színek azonosak az összesítésével:

Ezekből egyértelműen látszik, hogy a legnagyobb mértékben a MangaFan és a Cartaphilus tudta növelni piaci részesedését (7-7 százalékponttal), utánuk a Nyitott Könyvműhely következik 3 százalékponttal, míg a Vad Virágok és az Egmont 1-1 százalékponttal került feljebb. Ezzel szemben a Delta Vision 9, az Athenaeum 8, a Fumax pedig 5 százalékponttal csökkentette a részesedését. Mínuszban van ugyan, de tartja a helyét a Képes Kiadó (amely 2007 után húzta be a féket) és a Kingpin. Érdekes és potenciálisan fontos fejlemény az „egyéb kiadók” térnyerése, bár ez az összesítésben még nem látszik meg. Mindenesetre elképzelhető, hogy egy év múlva néhány újabb névvel bővül a listánk. Erre tavalyi tevékenysége alapján leginkább a Ventus Librótól és a Twilight mangával próbálkozó Molyképzőtől, esetleg az Agavétól számíthatunk.

Még két ábrával zárom a könyves piacot: az egyik a fekete-fehér/színes kötetek arányát mutatja, a másik a hazánkban sokáig szinte kizárólagosnak tekintett irodalmi adaptációk és az eredeti alkotások arányát. Érdekes fejlemény, hogy 2010-ben elég sok irodalmi feldolgozás jelent meg, méghozzá külföldi szerzőktől – és többnyire az újonnan csatlakozó kiadóktól, akik úgy tűnik, ebben az irányban érzik inkább biztonságban magukat. A „színes” grafikonnál fontos tudni, hogy a mangák szinte mindegyike fekete-fehérben jelenik meg.

És végül pár szót az alternatív terjesztésről. Ennek a keretét a képregényfesztiválok, -börzék és hasonló rendezvények (Hungarocomix, AnimeCon, MondoCon, stb) teremtették még, korábban nem is volt hol árusítaniuk saját szerzői kiadványaikat az alkotóknak. Annyi önreklámot hadd engedjek meg magamnak, hogy a Komikon képregényboltban szinte mindegyik állandóan kapható.

Bár 2008-hoz képest itt is látható visszaesés (sőt, még 2009-hez képest is), a különbségek nem akkorák, hogy aggodalomra adnának okot, stabilizálódni látszik a kiadványok száma. Hozzá kell még tenni, hogy ezek nem mind szerzői képregények: valamivel kevesebb, mint a fele újrakiadás (Mozaik gyűjtői sorozatok és a Windom kiadó életműsorozatai) és szakirodalom (Buborékhámozó, Kertész Sándor kiadványai). Az új képregények zömét egy-egy szerző(páros) jelentette meg, néhányan „profi” kiadók segítségére támaszkodtak (Nero Blanco Comix, Kingpin, Pesti Könyv, Roham), míg a Pinkhell antológia mostantól már nem csupán az MKA alkotócsoport, hanem a teljes Magyar Képregény Szövetség szerzői számára nyújt megjelenési lehetőséget.

Fontos még megemlíteni az internetes közlés trendjeit is. A pusztán webcomicként létező képregények száma nem nagyon nőtt ugyan, ám a web-print lehetőségek kombinációjára több ötlet is felmerült. A gyors népszerűségre szert tett Párkocka – amelynek fő motorjai a Kretén megszűnése után képregényes megjelenési lehetőség nélkül maradt Göndöcs és Marabu, valamint a Napirajzzal már bizonyított Grafitember – hosszabb távon nyomtatásbeli megjelenésben is gondolkodik, míg a 5Panels blogon már nyomtatásban is megjelent képregények keverednek a weben debütálókkal. Egyedi kísérlet még a Random virtuális képregénymagazin, amely nem webcomicokat tartalmaz, hanem nyomtatáshoz optimalizált méretben készült, folytatásos zsáner-képregényeket, és még csak keresi, hogy milyen modellt fog követni a későbbiekben. Meglehet, hogy több irány is sikerre vezethet a jövőben, de ennek a megítéléséhez valószínűleg szükség lesz pár éves távlatra.

süti beállítások módosítása