Angliában a temetések slágere, Gerhard Schröder volt német kancellár és Slobodan Milosevic néhai szerb diktátor kedvenc száma, az egyik leggyakrabban választott dal a karaoke-esteken világszerte (bár a Fülöp-szigeteken állítólag ölnek is, ha arra méltatlannak tartott személy akarja előadni). Énekelte Frank Sinatra, Elvis Presley, Shirley Bassey, Nina Simone, Tom Jones, Cliff Richard, Karel Gott és a Három Tenor, szándékosan vagy szándékán kívül parodizálta Sid Vicious, Nina Hagen, a Leningrad Cowboys, John Cleese a George of the Jungle című filmben, a Margaret Thatcher-bábú a Spitting Image tévésorozatban, a Gypsy Kings pedig átültette spanyolra és felgyorsította.

Egyesek szerint gyönyörű dal, amit egy példás életút végén büszkén énekelhet minden rendes családapa, sikeres üzletember és politikus, mások szerint a szelektív memória önelégült himnusza. A dal címe pedig...

My Way!

Igazság szerint nem is az az érdekes ebben a dalban, hogy miről szól, hiszen angol nyelvtanfolyamok középhaladó szintjén is tanítják azokat a közhelyeket, amiket Paul Anka szövegíró belezsúfolt. Hanem sokkal inkább annak a tételnek az igazolása, hogy milyen könnyű eltéríteni egy zenei dallamot egy egészen más mondanivaló, hangulat és előadásmód felé. Eredeti, francia szövege ugyanis egy megcsalt szerelmes férfi kétségbe esett vergődése a kiüresedett kapcsolatban.

Haladjunk talán történelmi sorrendben. Jacques Revaux közepesen sikeres francia énekes és zeneszerző 27 évesen komponált egy fülbemászó nótát, amit több neves előadónak is felkínált, ám sikertelenül. Már-már lemondott arról, hogy sikerüljön valakinek is elpasszolnia, és írt hozzá egy egyszerű angol szöveget For Me címmel, amikor kapcsolatba került az akkor már befutott sztárnak számító Claude François-val. 1967 nyarán jártunk ekkor, s a népszerű „Clo-Clo” sebeit nyalogatta, mivel három év után elhagyta szerelme, France Gall énekesnő. François Dannemois-i villájában fogadta Revaux-t és barátját, Gilles Thibaut szövegírót. Pár évvel korábban a Párizstól 46 kilométerre fekvő faluban megvette a már jó ideje használaton kívüli malmot, abban alakította ki hétvégi rezidenciáját, és az újonnan épített medence partján egy szál gitárral próbálgattak különböző variációkat. Egyszer csak „elkapta” a dallamot, és pár hang módosítása után kiénekelte magából a búbánatot. Thibaut még igazított François kicsit slamposra sikerült szövegén, és már meg is született a Comme d’habitude.

Első versszak: a narrátor reggel felkel, gyengéden betakarja és megsimogatja a párját, ám az fel sem ébred és hátat fordít neki. A „Mint mindig” vagy a szavakhoz jobban ragaszkodó fordításban „Szokás szerint” ismétlése érzékelteti, hogy az elhidegülés nem új fejlemény.

Je me lève
Et je te bouscule
Tu ne te réveilles pas
Comme d'habitude
Sur toi je remonte le drap
J'ai peur que tu aies froid
Comme d'habitude
Ma main caresse tes cheveux
Presque malgré moi
Comme d'habitude
Mais toi tu me tournes le dos
Comme d'habitude

Második versszak, a magány részletesebb leírása: narrátorunk felöltözik, egyedül issza meg a reggeli kávét, és csendben elmegy otthonról, ki a hideg utcára.

Alors je m'habille très vite
Je sors de la chambre
Comme d'habitude
Tout seul je bois mon café
Je suis en retard
Comme d'habitude
Sans bruit je quitte la maison
Tout est gris dehors
Comme d'habitude
J'ai froid je relève mon col
Comme d'habitude

Harmadik versszak: emberünk gépiesen csinálja végig a napját, megjátssza magát, még vidámnak is mutatja magát.

Comme d'habitude
Toute la journée
Je vais jouer à faire semblant
Comme d'habitude
Je vais sourire
Comme d'habitude
Je vais même rire
Comme d'habitude
Enfin je vais vivre
Comme d'habitude

Negyedik versszak: az este hazatérő férfi üresen találja a lakást, a nő még nem jött meg, ahogy máskor sem. A narrátor egyedül fekszik le a nagy és hideg ágyba és elrejti könnyeit.

Et puis le jour s'en ira
Moi je reviendrai
Comme d'habitude
Toi tu seras sortie
Pas encore rentrée
Comme d'habitude
Tout seul j'irai me coucher
Dans ce grand lit froid
Comme d'habitude
Mes larmes je les cacherai
Comme d'habitude

Befejező versszakok: éjszaka is folytatódik a színjáték, a nő későn jön, mosolyog az őt váró férfira. Levetkőzik, lefekszik ő is, ölelkeznek, szeretkeznek, „úgy tesznek, mintha”.

Comme d'habitude
Même la nuit
Je vais jouer à faire semblant
Comme d'habitude
Tu rentreras
Comme d'habitude
Je t'attendrai
Comme d'habitude
Tu me souriras
Comme d'habitude

Comme d'habitude
Tu te déshabilleras
Comme d'habitude
Tu te coucheras
Comme d'habitude
On s'embrassera
Comme d'habitude

Comme d'habitude
On fera semblant
Comme d'habitude
On fera l'amour
Comme d'habitude
On fera semblant
Comme d'habitude

A kislemez 1967 novemberében jelent meg, és azonnal sikeres lett, így ez a szám lett a következő nagylemez címe is. Sláger volt, de nem kiemelkedő: egy összeállítás szerint csupán az év 18. legsikeresebb francia dala, és még François saját Mais quand le matin című száma is magasan verte. De annyira azért csak ismert volt, hogy a Franciaországban vakációzó hajdani tinisztár, Paul Anka fülébe is eljusson.

Anka ekkor még csak 26 éves volt, de előadói karrierjének a csúcsát már rég elhagyta: a Diana, amivel 16 évesen berobbant a köztudatba, két évvel később pedig a Lonely Boy heteken át vezette a slágerlistákat, ám 1962 óta még a top 100-ba is alig-alig kerültek be az újabb számai. Anka megértette az idők szavát, és átképezte magát dalírónak, miközben azért a színpadról sem mondott le – a mai napig aktív.