Szupergonoszok 1: A sárga veszedelem
2009. december 13. írta: Bayer Antal

Szupergonoszok 1: A sárga veszedelem

A formanyelvi eszközökkel foglalkozó Buborékhámozó után második tervezett képregényes cikksorozatom a "Kik azok a szupergonoszok, és mit akarnak?" címet viselte, és ugyancsak a Panel 2. számában kezdődött. Eddig mindössze két rész készült el belőle, íme az első.

1. rész: A sárga veszedelem

Főmotívum: Egy ázsiai zsarnok le akarja igázni az egész civilizált világot.

YellowTerror1899.jpgAmerikai források szerint a "sárga veszedelem" (yellow peril) kifejezést William Randolph Hearst használta elsőként, amikor a nagy amerikai vasútépítések idején igen nagy számban érkeztek ázsiai munkások az Egyesült Államokba. Pedig Hearst idejében már erősen korlátozták a kínai származásúak bevándorlását: a korábbi évi 30 ezerről egészen pontosan 105 főre. Ennek dacára a "sárgabőrűek" iránti ellenérzések nagyon komolyak voltak Amerikában, aminek a fő oka az volt, hogy az ázsiaiak jóval alacsonyabb bérért is vállaltak munkát. A Ku Klux Klanhoz hasonló csoportosulások az 1900-es évek elején több kínait is meglincseltek.

Nyugat-európai források szerint a "sárga veszedelem" (gelbe Gefahr) kifejezést II. Vilmos német császár használta elsőként 1895-ben, amivel Japán egyre hangsúlyosabb világhatalmi törekvéseire hívta fel a figyelmet. Ehhez illusztrációként egy hatalmas sárkányon lovagló Buddha képét skiccelte fel - az ő vázlatából kiinudlva készült Hermann Knackfuss litográfiája.

Gelbe_gefahr.jpg

Itt nálunk Kelet-Európában pedig még minden történelemkönyvben kiemelt helyet kapnak a tatárjárások, Dzsingisz kánnak és rokonságának a nyugati kalandozásai...

FuManchu1cover.jpg

A populáris irodalomban Sax Rohmer Dr. Fu Manchu 1913-ban kezdődött ponyvafigurája egyesíti elsőként az ázsiaiakkal kapcsolatos félelmeket, ő testesíti meg a sárga veszedelmet. Fu Manchu fő célja a fehér faj uralmának a megszüntetése. Megveti a nyugatiak eszközének tekintett pisztolyokat és bombákat, késsel felfegyverkezett gyilkosokat alkalmaz, titkos társaságokat irányít, gombákat, bacilusokat, fekete pókokat vet be a harcban.

Mintegy húsz évvel később indította útjára Alex Raymond minden idők legsikeresebb sci-fi képregényét, a Flash Gordont. És hogy mi köze ennek a sárga veszedelemhez? Hát csak annyi, hogy az 1934. január 7.-én debütáló sorozatban már az első pillanattól kezdve a főellenség a Mongo bolygón totalitárius diktatúrát megvalósító Ming császár. A bőre sárga, a szemöldöke ferde, a ruhája egyértelműen a Föld bolygó úgynevezett Távol-Keletén divatos.

Ming.jpg

Ez a Ming császár tekinthető a világuralomra törekvő sárga uralkodó archetípusának. Mivel ő már régen leigázta egész bolygóját, indítékait nem részletezi a szerző, magától értetődőnek tekinti, hogy helytelen, ha egy korlátlan hatalommal rendelkező diktátor önkényesen dönt élet és halál kérdéséről, mint ahogy azt is, hogy a szabadság hazájából érkező Flash Gordonnak a személyes példamutatás elegendő ahhoz, hogy lázadást szítson a roppant különböző külsejű és kultúrájú bennszülött népek között.

Azt sem nehéz kimutatni, hogy közvetlenül ez a történet ihlette a kiváló belga rajzolót, Edgar P. Jacobsot, amikor legendás sorozatának, a Blake et Mortimernek az első, 1946. januárjában induló epizódjában Basam Damdu császárt tette meg a fantasztikus detektívpáros első ellenségévé – elvégre éppen Jacobs volt az, aki a megszállt Franciaországban saját rajzokkal folytatta a Flash Gordont, miután az embargó miatt nem érkezhettek új eredeti történetek Amerikából. A Lhasszában székelő "trónbitorló", miután meghódította egész Ázsiát, a szabad világ ellen indít támadást újonnan kifejlesztett csodafegyvereivel. A második világháború után közvetlenül megjelentetett képregény egyértelműen utal a keletről érkező barbár hódítókra, legyenek azok hunok, mongolok vagy japánok. Megjegyzendő azonban, hogy a Blake et Mortimerben a sárga veszély csak a hátterét nyújtja a valódi kalandnak, és a két angolnak nem is a császárral, hanem annak galád csatlósával, Olrik ezredessel gyűlik meg leginkább a baja.

BlakeMortimer_Basam.jpg

YellowClaw1.jpg

Noha a háború alatt prosperált az amerikai comic book (sőt, éppen erre az időszakra esik a legtöbb, máig is tartó sikeres sorozat kezdete), és a szuperhősök részt vállaltak a háborús erőfeszítésekben, íróik leginkább a háttérországban vetették be őket, szabotőrök és kémek leleplezésében jeleskedtek főként. Harcolni inkább a borítókon láthattuk őket, olyan helyzetekben, amelyeknek ritkán volt közük a füzet tartalmához, és ilyenkor is többnyire az európai hadszíntéren tűntek fel. Érdekes módon a "war comics" mint műfaj csak az ötvenes években, a koreai háború idején kezdett virágozni, akkor viszont annál inkább. 1956-ban lép színre az akkoriban éppen Atlas Comics néven létező Marvel-elődnél Yellow Claw (Sárga Karom) figurája, a sárga veszedelem újabb inkarnációja. (Megjegyzés: ezt a nevet is először Sax Rohmer, Fu Manchu kitalálója használta.) Szokatlan módon saját címben debütált – nem túl gyakran fordul elő, hogy saját sorozatot kapjon egy "szupergonosz", még ha ez csak négy számot ért is meg. A rövid történetekben Jimmy Woo amerikai kormányügynök és Yellow Claw saját unokahúga, Suwan hiúsította meg az akkor még pontosan meg nem határozott nemzetiségű zsarnok roppant változatos terveit Amerika meghódítására. Hogy aztán ott mit tenne, azt sosem részletezte. Konkrét tervvel csak jóval később állt elő a hatvanas évek második felében reaktivált, addigra már egyértelműen kínai állampolgárságú Sárga Karom: az Avengers 204. és 205. számában kiváló génállományú nőket rabolt el, akiket mind ő maga termékenyített volna meg, és miután az összes többi férfit sterilizálta volna, átvette volna az uralmat az egész világ fölött. Eszköztára a mágikus erők és a tudományos felszerelések sajátos egyvelege, előszeretettel alkalmaz biológiai fegyvereket.

IronMan11_Mandarin.jpg

A hidegháború időszakában a sárga veszedelem egyre inkább keveredett a vörössel, ebben a kontextusban született meg Vasember, a Marvel Comics egyik alapfigurája. Első kalandjában egy Wong-Chu nevű, Dél-Vietnamban tevékenykedő kommunista hadúr fogságába kerül, aki arra kényszerítené Tony Starkot, hogy új fegyvereket gyártson neki (amelyeket aztán persze Amerika ellen használhatna fel). Vasember legfőbb ellensége azonban mégsem kommunista, hanem egy olyan előkelőség, akit a kínai forradalom fosztott meg korábbi hatalmától, és Mandarin néven igyekszik először bosszút állni, aztán meg persze az egész világot meghódítani. Ellentétben a Sárga Karommal, a Mandarin nem a mágiától, hanem a (részben idegen eredetű) technológiai újításoktól reméli, hogy legyőzheti Vasembert és leigázhatja az egész földet. Idővel valamivel szerényebb eredménnyel is beérné, már azt is sikernek könyvelné el, ha átvehetné Kínában a hatalmat.

Érdekes a változás: 1964-ben az amerikai közhangulat már nem tette lehetővé, hogy összemossák a két veszélyforrást. Míg a koreai háború a közvélemény teljes támogatását élvezte, a Vietnamból szinte egyenes adásban érkező tudósítások hatására egyre többen döbbentek rá, hogy az amerikai katonák és vietnami szövetségeseik is követnek el atrocitásokat a feltételezett vietkongokkal szemben, és egyre hangosabban követelték a kivonulást egy olyan hadszíntérről, amelyen az Egyesült Államoknak semmi keresnivalója.

A sárga veszedelem fő forrásának tekintett Japán pedig időközben Amerika egyik legfontosabb piacává, kereskedelmi partnerévé vált, ami teljesen kioltotta a fenyegetettség érzését. 1971-ben pedig Nixon elnök felvette a diplomáciai kapcsolatot Kínával, és innentől már erre az országra sem lehetett úgy tekinteni, mint egy állandó veszélyt jelentő ismeretlen tényezőre.

RasAlGhul1.jpg

Ezeknek a történelmi fordulatoknak is tudható be, hogy a politikai korrektség korában a sárga veszedelem, mint motívum háttérbe szorul, egyre több rétegbe bugyolálva jelenik meg. Az 1980-as évek óta az amerikai comic bookban elszaporodott nindzsáknak már nincs közük ehhez a vonulathoz, ők egy egész más jellegű szupergonoszt jelenítenek meg.

Érdekes még megjegyezni, hogy ugyancsak a sárga veszedelem megtestesítője egy olyan figura, aki egyáltalán nem "sárga", hanem arab származású, ez pedig Ra's al Ghul, Batman egyik legádázabb ellenfele: történetének minden motívuma kísértetiesen emlékeztet Fu Manchura illetve a Sárga Karomra, beleértve látszólagos halhatatlanságát, sőt, még a lánya, Talia is gyakran ellene fordul, csakúgy, mint Suwan.

süti beállítások módosítása